Ugrás a tartalomhoz

Hermann Alice

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hermann Alice
SzületettCziner Alice
1895. május 29.
Abafalva
Elhunyt1975. augusztus 16. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaHermann Imre
Foglalkozásapszichológus,
tanító
SírhelyeFarkasréti temető (CC-621. fülke)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Hermann Alice született Cziner Alice (Abafalva, 1895. május 29.Budapest, 1975. augusztus 16.) magyar pszichoanalitikus, óvodapedagógus, tanító, Hermann Imre felesége.

Életpályája

[szerkesztés]

Édesapja Cziner Béla (1861–?) sajószentpéteri születésű gazdász, édesanyja Singer Stefánia (1867–1941)[3] volt.[4] Apai nagyszülei Cziner Jakab kereskedő és Kohn Száli, anyai nagyszülei Singer Sámuel magánzó és Turnowsky Hermina (1840–1901)[5] voltak. A budapesti egyetem hallgatójaként 1915-ben pszichológiát, filozófiát és esztétikát tanult, majd 1919-ben gyakornoki helyet kapott Révész Géza kísérleti laboratóriumában, az ő irányításával írta meg bölcsészdoktori értekezését (1921). Témája a würzburgi iskola introspekciós módszerével vizsgált szómegértési élmény volt. Disszertációja egyes részei 1922-ben magyarul, majd 1923-ban németül is megjelentek.

Férjével, Hermann Imrével közös kísérletbe fogtak, amelyben a választás formai sajátosságait kutatták. 1922-ben kötöttek házasságot Budapesten.[6] Az 1920-as évek közepén laborvezetőként dolgozott egy pályaválasztási tanácsadó laboratóriumban, melyet iparos tanoncoknak létesítettek. 1929-ben tanítói oklevelet szerzett. Pszichoanalitikus tevékenységet az 1930-as évektől egészen 1945-ig folytatott. Ezt követően az óvodai nevelés és oktatás lett a fő munkaterülete: lélektani előadásokat tartott a családi és óvodai nevelésről, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségéhez tartozó óvodák felügyelőjeként tevékenykedett.

1949 és 1952 között először az óvodaügyek felügyelőjeként, majd főelőadójaként vett részt a Fővárosi Tanács ügyeiben. 1952-től egészen 1956-ig tanárként dolgozott a Bezerédj Amália Óvónőképzőben. Ezzel egy időben megszerezte a pedagógiatanári képesítést. 1957-től a Művelődésügyi Minisztérium tanító- és óvónőképző osztályán főelőadó, célja a felsőfokú óvónőképzés kialakítása. A minisztériumi évek alatt számos óvodapedagógiai és gyermeklélektani tankönyvet és jegyzetet írt, szerkesztett. Ezek mellett cikkei is jelentek meg szép számmal különböző lapokban.

Nyugdíjas éveiben (1962-től) az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) munkatársa, részese volt az 1971-es új óvodai program előkészítésének és kidolgozásának. Nyolcvanadik születésnapján az a megtiszteltetés érte, hogy Apáczai-díjjal tüntették ki.

Jelentősége

[szerkesztés]

„Hermann Alice kiválóan képzett pszichoanalitikus és pedagógus, fontos szerepet vállalt a magyar óvodai program megalkotásában. Az általa teremtett alapok tették lehetővé, hogy a magyar óvodapedagógia magas színvonalat érhessen el és nemzetközi hírnévre tehessen szert...

A II. világháború után nagy szerepe volt a nemzetközi hírű magyar óvodai rendszer létrehozatalában, az óvodai nevelési program kialakításában. Pszichoanalitikusként is tevékenykedett, számos neveléslélektani előadást tartott a családi és az óvodai nevelés kérdéseiről. Megpróbálta a gyermekek természetére és fejlődésére vonatkozó tudását összeegyeztetni az ideológiai nyomással. Sok kortársával szemben ő nem felejtette el, amit a gyermekekről tudott. Bírálta a szigorú fegyelmezést, hangsúlyozta az egyéni bánásmód és a gyermekek óvónők iránti érzelmi kapcsolatának jelentőségét. Elve volt a gyermeki szabadság biztosítása, kötetlen tevékenységek, foglalkozások szervezése, az ismeretszerzés során a motiváció szerepének kiemelése.”[7]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Életemről és munkámról... – Pedagógiai Szemle (1964)
  • Kísérleti vizsgálatok a megértés problémáihoz – Budapest (1922)
  • Zur Entwicklungspsychologie des Umgehens mit Gegenständen - Zeitschrift für angewandte Psychologie, XX., Hermann Imrével
  • Der Hebelprinzipversuch als Intelligenzprobe – Zeitschrift für angewandte Psychologie, XXVI., Hermann Imrével
  • A reklám lélektana – Budapest (1927)
  • Az új rendszerű tanítás eredményei (összehasonlító lélektani vizsgálatok) – Budapest (1933), Lénárt Edittel
  • Emberré nevelés – Budapest (1947)
  • Az óvodai oktatás sajátosságai – Pedagógiai Szemle (1956)
  • A gyermek lelki élete magyar írók, művészek, tudósok önéletrajzában – Budapest (1959), Hermann Imrével
  • Gyermeklélektani gyakorlatok az óvónőképző intézetek számára – Budapest (1959)
  • Óvodás korú gyermekek tájékozottsága a világban – Budapest (1963)
  • A munkaerkölcs megalapozásának néhány problémája – Budapest (1964)
  • Értelmi elmaradás – értelmi fejlődés az óvodás otthonokban – Budapest (1967)
  • Az óvodai oktatás didaktikájához: a motiváció – Pedagógiai Szemle (1970)
  • Early child care in Hungary – International Monograph Series on Early Child Care, Vol. 1., New York (1972), Komlósi Sándorral.
  • Környezetismereti feladatlapok – Útmutató a környezetismereti feladatlapok felhasználásához óvónők számára – Budapest (1976)
  • A gyermekben érlelődik a jövő. Válogatott írások (válogatta és összeállította V. Binét Ágnes – Budapest (1979)
  • Emberré nevelés; 2. felújított kiad.; Tankönyvkiadó, Bp., 1982 (Pszichológia nevelőknek)

Díjak, elismerések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]