Henry Beaufort (bíboros)
| Henry Beaufort | |
| St. Eusebius bíborosa Winchester püspöke | |
.jpg) | |
 | |
| Született | 1375 Beaufort-en-Vallée |
| Elhunyt | 1447. április 11. (71-72 évesen) Winchester |
| Sírhely | Winchesteri katedrális |
| Nemzetiség | angol |
| Iskolái | Oxfordi Egyetem |
| Munkássága | |
| Felekezet | római katolikus egyház |
| Püspökké szentelés | 1398. február 27. |
| Bíborossá kreálás | 1426. május 24. |
| Hivatal | Wells esperese |
| Hivatali idő | 1397-1399 |
| Elődje | Thomas Thebaud |
| Utódja | Nicholas Slake |
| Hivatal | Lincoln püspöke |
| Hivatali idő | 1398-1404 |
| Elődje | John Bokyngham |
| Utódja | Philip Repyngdon |
| Hivatal | Winchester püspöke |
| Hivatali idő | 1404-1447 |
| Elődje | William of Wykeham |
| Utódja | William Waynflete |
| Hivatal | S. Eusebio bíborosa |
| Hivatali idő | 1426-1447 |
| Elődje | Alemanno Adimari |
| Utódja | Richard Olivier de Longueil |
| Henry Beaufort a Catholic Hierarchy-n | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Beaufort témájú médiaállományokat. | |
Henry Beaufort (Beaufort-kastély, Anjou, 1374 – Winchester, 1447. április 11.) angol bíboros és államférfi. 1435 és 1443 között a gyengeelméjű király, VI. Henrik kormányát vezette.[1]
Korai évek
[szerkesztés]Henry Beaufort apja Genti János lancasteri herceg, III. Eduárd angol király fia, anyja Catherine Swynford volt. Beaufort házasságon kívül született. Három testvére volt, John, Somerset későbbi grófja, Thomas, a leendő exeteri herceg és Joan. Genti János később feleségül vette szeretőjét, és a gyerekeit elismerte a pápa és 1397. február 9-én a parlament is. Henry Beaufort Aachenben jogot tanult, majd 1388–89-ben a Cambridge-i Egyetem diákja, 1390–91-ben az oxfordi Queen's College hallgatója volt.[2]
Unokatestvére, II. Richárd angol király uralkodása alatt, 1397-ben az Oxfordi Egyetem kancellárja, 1398. július 14-étől Lincoln püspöke lett. Ebben az időben Alice FitzAlannal, Arundel grófjának lányával volt viszonya, amelyből 1402-ben egy el nem ismert lány, Jane Beaufort született.[2] 1399-ben elkísérte a királyt írországi hadjáratára. Eközben II. Richárd száműzött unokatestvére, Henry Bolingbroke visszatért Angliába franciaországi száműzetéséből, és királlyá koronáztatta magát.[2]
A király mellett
[szerkesztés]1403-tól IV. Henrik királyi tanácsának tagja, Anglia főkancellárja. 1404. november 19-én Winchester püspökének nevezik ki, amivel nagy vagyonhoz jut. Miután a király egészsége annyira megromlott, hogy képtelen lett az ügyek intézésére, fia, a leendő V. Henrik angol király vette át a tanács vezetését. A püspök 1411 és 1413 között rossz viszonyban volt a walesi herceggel, de amikor az trónra lépett, ismét kancellárnak nevezte ki őt. Annak érdekében, hogy még magasabb pozícióba jusson, az egyházon belül is emelkedési lehetőségeket keresett.[1]
1417-ben lemondott a kancellári pozícióról, és elutazott a konstanzi zsinatra. Beaufort befolyását felhasználva közbenjárt a későbbi V. Márton pápa megválasztásáért. A katolikus egyházfő viszonzásul bíborosi és pápai legátusi tisztséget ajánlott, de a király kívánságára, aki attól tartott, hogy Beaufort túl hatékonyan képviseli majd a vatikáni politikát, ezekről lemondott.[1][2]
1422-ben V. Henrik meghalt Franciaországban, és a kilenc hónapos VI. Henrik lett az angol király, ami nagy lehetőséget kínált a bíborosnak. Beaufort 1424-ben ismét kancellár lett, és 1426-ig hivatalban maradt. Kancellársága idején folyamatos harcban állt unokaöccsével, Humphrey Plantagenet gloucesteri herceggel, aki amiatt támadta, hogy egyszerre tölt be magas állami és egyházi tisztséget.[2]
1426-ban a pápa St. Eusebius bíborosává tette. Pápai legátusként 1427-ben a husziták ellen vonult, de csapatai vereséget szenvedtek augusztus 4-én a tachovi csatában. 1429-ben keresztes háborút hirdetett a husziták ellen, majd csapatokat toborzott Angliában, de végül Franciaországba irányította őket az angol sereg megsegítésére.[2]
1431-ben Henry Beaufort elnökölt Jeanne d’Arc tárgyalásán.[2] 1435 és 1439 között sikertelen kísérleteket tett a százéves háború lezárásra.[1] 1442-ben hajlandó volt anyagilag támogatni egy angol sereg franciaországi kiküldését, ha unokaöccse, John Beaufort, Somerset hercege vezetheti azt. A vállalkozás balul sült el, és az angolok elvesztették az V. Henrik által elfoglalt területek többségét. Somerset kegyvesztett lett, és a bíboros is visszavonult a politikától. Henry Beaufort 1447. április 11-én a winchesteri püspöki palotában hunyt el. Holttestét a város katedrálisában helyezték örök nyugalomra.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Encyclopaedia Britannica: Henry Beaufort. Encyclopaedia Britannica. Hozzáférés ideje: 2019. március 2.
- ↑ English Monarch: Henry, Cardinal Beaufort. English Monarch. Hozzáférés ideje: 2019. március 2.
