Helyettesítési rugalmasság
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A mikroökonómiában egy kétváltozós függvény adott pontban értelmezett helyettesítési rugalmassága azt mutatja meg, hogy a függvényérték változatlansága mellett mennyivel kell változtatnunk a két változó értékének arányán, hogy a függvény adott ponton áthaladó szintvonalának meredeksége (abszolútértékben) 1%-kal emelkedjen. A helyettesítési rugalmasság tehát a függvény szintvonalainak „görbültségét” leíró mutatószám. Minél nagyobb egy pontban egy függvény helyettesítési rugalmassága, az adott ponthoz tartozó szintvonal annál inkább „hozzásimul” az egyeneshez, és ennek megfelelően annál nagyobb az 1%-os meredekségnöveléshez szükséges arányváltozás mértéke. Ha a függvény két változója két, valamilyen gazdasági tevékenység során felhasználható jószág mennyiségét szimbolizálja, akkor a rugalmasság növekedésével a két jószágot egyre könnyebb lesz egymással helyettesíteni.
A helyettesítési rugalmasság jele a σ (szigma).
A helyettesítési rugalmasság matematikailag pontos képlete deriváltakkal írható fel:
ahol a szintvonal meredeksége.
Belátható, hogy a következő, olykor egyszerűbb képlet az előzővel azonos eredményt ad:
A fogyasztáselméletben többnyire a hasznossági függvény, míg a termeléselméletben a termelési függvény helyettesítési rugalmasságát vizsgálják.