Ugrás a tartalomhoz

Heleioporus eyrei

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heleioporus eyrei
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae)
Nem: Heleioporus
Faj: H. eyrei
Tudományos név
Heleioporus eyrei
(Gray, 1845)
Szinonimák
  • Perialia eyrei Gray, 1845
  • Heleioporus insularis Loveridge, 1933
  • Heleioporus eyrei — Parker, 1940
  • Perialia eyrei — Wells & Wellington, 1985
  • Perialia insularis — Wells & Wellington, 1985
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Heleioporus eyrei témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Heleioporus eyrei témájú médiaállományokat és Heleioporus eyrei témájú kategóriát.

A Heleioporus eyrei a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Heleioporus nembe tartozó faj.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét Edward John Eyre felfedező tiszteletére kapta. Eyre volt az első fehér ember, aki 1841-ben átkelt a Nullarbor-síkságon.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Az ország Nyugat-Ausztrália államának a Darling-hegyvonulatig húzódó óceánparti síkságain honos. Elterjedési területének határai északon Geraldton, keleten Esperance városok. Elterjedési területének mérete körülbelül 92 000 km².

Megjelenése

[szerkesztés]

Közepes méretű békafaj: a hímek mérete elérheti a 6,6 cm-t, a nőstényeké a 6,3 cm-t. Alakja kerekded, feje nagy méretű, nagy szemei kidülledők. Hátának bőre barna színű, fehér, szürke vagy sárga márványos mintázattal, hasi oldala fehér. Karjai és lábai egy ásóbékához mérten viszonylag rövidek. A Heleioporus nem többi fajától eltérően, hímjének első ujján, a belső oldalon nem találhatók hüvelykkinövések.

Életmódja

[szerkesztés]

Élőhelye homokos talajú mocsaras vidék, ahol a talajba ásott üregekben rejtőzködik a ragadozók elől, az üreg egyben védi a kiszáradástól is. A hímek az üregekből hívják énekükkel a nőstényeket, az amplexus az üregekben történik. A nőstény az üreg aljára 80–500 petét helyez el habágyba. A kifejlődés a habágyon belül megy végbe, a kikelés akkor következik be, amikor az üreget az esővíz elárasztja. Az ebihalak szokásos vízi átalakuláson mennek át.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési tartományán belül több védett terület is található.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]