Heleioporus albopunctatus
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Heleioporus albopunctatus Gray, 1841 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Heleioporus albopunctatus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Heleioporus albopunctatus témájú médiaállományokat és Heleioporus albopunctatus témájú kategóriát. |
A Heleioporus albopunctatus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Heleioporus nembe tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália endemikus faja. Az ország délnyugati részének óceánparti területein, a Murchison folyótól délre Tambellupig, és keleti irányban a Frank Hann Nemzeti parkig honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 157 600 km².
Szaporodása
[szerkesztés]A Heleioporus albopunctatus száraz területre helyezi petéit. A hímek akár egy méter mélyre is leásnak az időszakos vízfolyások körüli homokos rétegekben. A nőstényeket ősszel, március-áprilisban hívják énekükkel. A párzás amplexus formájában a föld alatti üregben történik, ahol a nőstény az üreg alján ásott kamrában habágyba helyezi petéit. A fejlődés a közepes fejlettségű ebihalakig magukban a petékben történik, a végső kifejlődés az üregeket elárasztó téli esőktől függ. Az ebihalak kikelése ezután következik be, átalakulásuk a környező vízekben megy végbe.
Egyes esetekben megfigyelték, hogy a petecsomókon az Aphiura breviceps légy lárvái élősködnek, a légy nőstényei az üregekben tartózkodnak, és gyaníthatóan a peték külső burkolatával táplálkoznak.[1] Egy tanulmány szerint az üregeknek mintegy 7%-ában találták meg a légy lárváit, az átlagos peteszám 391 volt, és átlagban a petecsomók 2,8%-ánál találtak bizonyos mértékű mortalitást.[2]
Populációja
[szerkesztés]A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a faj eloszlása elterjedési területén belül egyenletes, bár a Nyugat-Ausztrália középső búzaövében élő populációk beltenyészete nagy mértékű. Mindez arra utal, hogy az élőhelyek töredezettsége és a környezet sósabbá válása korlátozza a genetikai sokszínűség kialakulását.[3] A Nyugat-Ausztrália középső búzaövében folytatott jelölés-visszafogás módszert (mark-recapture) alkalmazó átfogó vizsgálat alacsony mértékű visszafogott egyedet (0,05–0,45) talált az egyes évek között, és becslések szerint a túlélési arány 0,34–1 közé tehető.[4] A tanulmány következtetése szerint a túlélési arány általánosan magas, és a fajok határozottan megváltozott környezet esetén is képesek fennmaradni. Egy további, erdős területtől teljesen kiirtott területig, 24 populációt vizsgáló populáció-életképeségi elemzés szerint a szétszórt metapopulációkkal összekötött békapopulációk kihalása kevésbé valószínű, mint az elszigetelteké.[5] Ugyanez a tanulmány arra is rávilágított, hogy a populációk túlélése szempontjából a fiatal békák a legfontosabbak, és az egyes populációk még száraz körülmények között is képesek fennmaradni, ha a szaporodásra használt pocsolyákat jól választják meg, és azok nem száradnak ki túlságosan hamar.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (2002) „Natural History and description of a scuttle fly (Diptera: Phoridae) predating the eggs of frogs (Anura: Myobatrachidae) in Western Australia”. Australian Journal of Entomology 42, 18–21. o. DOI:10.1046/j.1440-6055.2003.00322.x.
- ↑ (2005) „Embryonic survival and egg number in small and large populations of the frog Heleioporus albopunctatus in Western Australia”. Journal of Herpetology 39 (1), 133–138. o. DOI:[0133:ESAENI2.0.CO;2 10.1670/0022-1511(2005)039[0133:ESAENI]2.0.CO;2].
- ↑ (2005) „The effects of habitat fragmentation on the population genetic structure of the Western Spotted Frog, Heleioporus albopunctatus (Anura: Myobatrachidae) in south-western Australia”. Australian Journal of Zoology 53 (3), 167–175. o. DOI:10.1071/ZO04021.
- ↑ Davis, Robert A. (2011. október 10.). „Survival and Population Size of the Frog Heleioporus albopunctatus in a Highly Modified, Agricultural Landscape”. Copeia 2011 (3), 423–429. o. DOI:10.1643/CE-09-133. ISSN 0045-8511.
- ↑ Davis, Robert A. (2019. január 1.). „Frog survival and population viability in an agricultural landscape with a drying climate”. Population Ecology 61 (1), 102–112. o. DOI:10.1002/1438-390X.1001.
Források
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. november 19.) (angolul)
- Gray, 1841 : Descriptions of some new species and four new genera of reptiles from Western Australia, discovered by John Gould, Esq. Annals and Magazine of Natural History, ser. 1, vol. 7, p. 86–91 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Heleioporus albopunctatus az AmphibiaWeb oldalon
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. november 19.)
