Hegyi törpepapagáj
Hegyi törpepapagáj | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Agapornis taranta Stanley, 1814 | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Hegyi törpepapagáj témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi törpepapagáj témájú médiaállományokat és Hegyi törpepapagáj témájú kategóriát. |
A hegyi törpepapagáj (Agapornis taranta), korábban Taranta törpepapagáj, a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 16 centiméter. A hím homloka, a kantárja, a szemgyűrűje vörös. Háta zöld, a szárnyfedői, a kézevezői sötétbarnák, a karevezők zöldek. A farka zöld, a tollak csúcsa előtt fekete keresztsáv látható, a hasa zöld. Az írisze barna, a csőre sötétvörös, a lába szürke. A tojón a fej vöröse hiányzik, a szemgyűrű almazöld. A fiókák a tojóra hasonlítanak. A fiatal hímek fejecskéjén az első néhány vörös toll már a 3-4 hónapos korban megjelenik. A teljes kiszínesedés 8-10 hónapos korban következik be. Hívóhangja éles cirrt-cerrk vagy kri-kri-krik. Néha éjjel is csicseregnek.[2]
Elterjedése
[szerkesztés]Etiópia hegyein 1500–3000 méter magasságban él. 8–10 fős csapatokban tanyáznak, s kerülik az emberi településeket.
Életmódja
[szerkesztés]Tápláléka magokból, rügyekből és levelekből áll.[2]
Szaporodása
[szerkesztés]Fészekanyag gyanánt szívesen használ száraz leveleket, fűzfakérget, amelyeket a nyak-, a fartő- és a szárnytollai között szállítja fészekhelyére. A fészekalja 3–6 tojásból áll, a költési idő 24 nap, a fészkelési idő 6–7 hét.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. [2023. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ a b Romhányi, Attila. Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó, 237. o. (2003). ISBN 963 7445 49 8