Hegedüs Lajos (jogtudós)

Hegedüs Lajos
Született	1831. október 3. Nagyvárad
Elhunyt	1883. június 13. (51 évesen) Rákospalota
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogtudós, jogi író
Sablon Wikidata Segítség

Hegedüs Lajos, Candid (Nagyvárad, 1831. október 3. – Rákospalota, 1883. június 13.) jogtudós, jogi író; a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1874 ).

Pályája

Sopron vármegyei régi magyar család sarja. Nagyváradon született, ahol apja mint százados tartózkodott. A pesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1851-től a pesti bíróságon öt évig gyakornokként és vizsgálóbíróként működött. 1853-ban a pesti egyetemen jogi doktorrá avatták. 1856-tól a bécsi igazságügyi minisztériumban a birodalmi törvénylapokat szerkesztette. 1860-tól a visszaállított magyar udvari kancelláriánál volt fogalmazó, 1864-ben udvari titkár lett. 1865-ben a budai helytartósághoz tanácsossá nevezték ki. 1867-ben, a felelős kormány megalakulása után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban osztálytanácsos lett. Az általa vezetett osztály ügykörébe a minisztérium kezelésében álló alapítványok, az országos műemlékek, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Képtár, stb. tartoztak. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter vezetése alatt végzett munkájának eredménye volt többek között a Toldy-könyvtár megszerzése és megosztása, a múzeumi könyvtár szakszerű rendezése, a gyűjtemények gyarapítása, a kassai székesegyház és a budai templom felújítása, a visegrádi romok kitisztítása. A Magyar Tudományos Akadémia 1874. május 28-án választotta levelező tagjává. Székfoglaló értekezésének tárgyául Vajda-Hunyad monográfiáját választotta, de hivatalos elfoglaltsága miatt a munkát nem fejezte be.

Cikkei a Vasárnapi Ujságban (az 50-es években ismeretterjesztő cikkek németből fordítva), a Müller Gyula nagy Naptárában (1855-re Szép Marinka, elb.), a Jogtudományi és Törvénykezési Tárban (I. 1855. A kőszéntelepek birtokviszonyai hazánkban, Tanulmányok a mozlemjog köréből, II. 1856. A szavatossági eljárás a polgári perrendtartásban, A beismerés általi bizonyításról), a Kelet Népében (1856. A magyar jogirodalom kifejlődése 1850-1856.), a Hazánkban (I. 1858. Sz. István apostoli királynak vitéz rende, A magyar hadak emlékezete, Dugovics Titusz, II. 1860. Bécs városa nevezetességei), a Jogtudományi Közlönyben (1866. A táviratokról a kereskedelmi jogban), a Századokban (1877. Szalay Ágoston emlékezete, 1878. A Theresianum s magyar alapítványai történetéhez).

Munkái

• Értekezés a föld alatti tulajdon viszonyairól, általán s különösen Magyarhonban, a magyar jog és újabb törvényhozás alapján. Pest, 1853. (Jogi doktori értekezés. Latin címmel is).
• Az előleges biztosítási közegek a polgári eljárásban. Iromány-példákkal világosítva. Pest, 1855.
• A természetből. Közli... Pest, 1856. (Vasárnapi Könyvtár I. évf. 4.)
• Eredeti tréfák, adomák s mondák a cigány életből. Pest, 1857. (2.: Száz új adomával bővített kiadás. Pest, 1864.; 3.: Újdonuj eredeti adomákkal bővített kiadás. Pest, 1870.)
• Iromány-példák a polgári törvénykönyvhöz s az ideiglenes polgári perrendtartáshoz. Pest, 1858.
• Jegyzői rendtartás magyarázata. Pest, 1858.
• Árnyak. Nevezetes bűnesetek gyűjteménye. Pest, 1859. Két kötet.
• A magyar közjog alapvonalai. Gróf Cziráky Antal Mózes nyomán írta. Pest. 1861. (2. bőv. kiadás. Pest, 1869.; 3. kiadás. Pest, 1872.)
• Az általános német kereskedelmi törvény. Ford. s a közönséges német váltó rendszabály s a magyar kereskedelmi törvényekkel kapcsolatban legfelsőbb engedéllyel közrebocsátotta. Pest, 1863. (Uj Törvénytár XII.)
• Kegyelmi királyi utasítás a váltóbiróságok számára. Legfelsőbb engedelemmel újra közrebocsátotta. Pest, 1863. (1841-ben Jászay Pál adta ki.)

Az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.