Harkai Schiller Pál
Harkai Schiller Pál | |
Született | 1908. november 4.[1] Budapest |
Elhunyt | 1949. május 1. (40 évesen)[2] Mount Washington |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Imrédy Klára |
Gyermekei | Schiller Péter |
Foglalkozása |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Harkai Schiller Pál (Budapest, 1908. november 4. – Amerikai Egyesült Államok, 1949.) magyar filozófus és pszichológus. 1936-ban a budapesti egyetemen megszervezte a Lélektani Intézetet.
Életpályája
[szerkesztés]Filozófiából doktorált a budapesti egyetemen 1930-ban. Kutatási tapasztalatokat szerzett Ranschburg Pál budapesti intézetében, majd a Berlini Egyetemre ment, Wolfgang Köhler[3] gestaltpszichológus intézetében folytatott tanulmányokat.
1936-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett a budapesti egyetemen, s megszervezte a Lélektani Intézetet és a Magyar Pszichológiai Társaság gyakorlati lélektani szakosztályát. Szerkesztette a Lélektani tanulmányok c. könyvsorozatot, mely az általa vezetett Lélektani Intézet kiadványa volt. Harkai Schiller Pál tanulmányaiban hasznosította Wolgang Köhler, Jean Piaget, Karl Bühler tanításait. 1930 és 1940 között Magyarországon Kiss Tihamér Lászlóval és Várkonyi Hildebrand Dezsővel együtt Jean Piaget tanításainak népszerűsítői voltak.
Részt vállalt a Honvéd Képességvizsgáló Intézet alapításában, a MÁV és még néhány nagyüzem pszichotechnikai állomásának berendezésében.[4]
A második világháború alatt a kolozsvári egyetemre ment tanítani, 1947-ig tanított ott, el kellett jönnie, mint nemkívánatos személynek, ekkor 1947 telén emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. Alig két év múltán síbalesetben vesztette életét. Több posztumusz tanulmánya jelent meg, egyebek közt egy Alpha nevű nőstény csimpánzzal folytatott rajzkísérleteiről is, amelyek sok vitát váltottak ki a rajzfejlődés biológiai alapjairól.[5]
Fontosabb művei
[szerkesztés]- A lélektani kategóriák rendszerének kialakulása. Budapest, 1930. 107 o.[6]
- Pszichológia és emberismeret : Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába. Budapest, 1934. 146 o.
- Dohányzási szokások Budapesten : Gazdaságpszichológiai tanulmány. Budapest, 1938. 78 o.
- Értelempróbák szerkesztése. (Komjáthy Zoltánnal) Magyar Pszichológiai Szemle, 1938.
- A cselekvéstan alaptételei. A cselekvés motivációs elmélete. In Athenaeum, 1939.
- A lélektan feladata. Budapest, 1940. 315 o.[7] (Újra kiadva 2002-ben Pléh Csaba utószavával).
- Bevezetés a lélektanba : A cselekvés elemzése. Budapest, 1944. 310 o.
- Lélektani tanulmányok = Psychological studies = Psychologische Studien : Jelentés a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Lélektani Intézetéből / Kornis Gyula és Brandenstein Béla közreműködésével szerk. Harkai Schiller Pál, Budapest, 1937-1947.[8]
- Paul Ranschburg: 1870-1945. Ithaca, N.Y., Cornell Univ. 1947. Klny. a The American Journal of Psychology c. folyóiratból. pp. 444–44.
Emlékezete
[szerkesztés]- A budapesti Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének könyvtára Harkai Schiller Pál nevét viseli.
Társasági tagság
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13540.htm, Schiller Pál, Harkai Schiller, 2017. október 9.
- ↑ https://pust.urbe.it/cgi-bin/koha/opac-authoritiesdetail.pl?authid=89416, Paul von Schiller, 2017. október 9.
- ↑ Wolfgang Köhler (1887-1967) munkássága a gestaltpszichológia területéhez kapcsolódik, 1935 után az USA területén élt és dolgozott, Berlint el kellett hagynia a rasszista üldöztetés miatt.
- ↑ MÉL i.m.
- ↑ Harkai embergyermekek és csimpánz kölykök elébe tett befejezetlen rajzokat, s mind az ember gyermek, mind a csimpánz kölyök mindjárt a rajz befejezetlen részére fókuszált. Harkai szerint tehát nem kell előképzettség a rajzok felismeréséhez.
- ↑ Dolgozatok a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Philosophiai seminariumából ; 1.
- ↑ Az Akadémia filozófiai könyvtára ; 11.
- ↑ 10 db. ELTE Egyetemi Könyvtár
Források
[szerkesztés]- Pedagógiai lexikon. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. 1. köt. Budapest : Keraban Könyvkiadó, 1997. Harkai Schiller Pál lásd 644. o. (összes ISBN 9638146443)
További információk
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Harkai Schiller Pál Könyvtár