HardBall!
| HardBall! | |
| Kiadó | Accolade |
| Tervező | Bob Whitehead |
| Művész | Mimi Doggett |
| Zeneszerző | Ed Bogas |
| Platformok | Amiga, Amstrad CPC, Apple II, Apple IIGS, Atari 8 bites család, Atari ST, Commodore 64, DOS, Macintosh, MSX, Sega Genesis, ZX Spectrum |
| Kiadási dátum |
|
| Műfaj | Sport |
| Játékmódok | Egy- és többjátékos |
| Adathordozó | ROM cartridge |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A HardBall! baseball-videójáték, az Accolade azonos című sorozatának első tagja. A játék 1985 és 1991 között számos platformra megjelent. A játékot öt számozott folytatás, valamint több mellékjáték követte.
Játékmenet
[szerkesztés]
A játékot egy joystickkel vagy az iránygombokkal és egy akciógombbal lehet irányítani. A négy iránygombbal lehet kiválasztani a dobástípust, majd azt, hogy a labda a ütőzóna alsó, felső, belső vagy külső területére érkezzen. Ütéskor ugyanúgy az iránygombokkal lehet célozni. Védőjáték során, a játékba hozott labdához legközelebb található védőjátékos villogni kezd, hogy a játékos könnyebben meg tudja állapítani, hogy éppen melyik védőt irányítja. A labda elkapása után szintén a négy iránygombbal lehet a bázisokra dobni a labdát.
A HardBall! volt az egyik első baseball-videójáték, mely a televíziós közvetítésekhez hasonló, dobójátékos mögötti kameraállást használ. A játékos a vezetőedzői feladatokat is elláthatja; például kiválaszthatja a dobójátékosait. Minden játékosnak saját statisztikája van, mely befolyással van a teljesítményére. A HardBall! megjelenése előtt ugyan voltak baseballvezetőedző-szimulátorok, mint például a MicroLeague Baseball, azonban a HardBall! volt az első, mely ötvözte azt a játéktermi stílusú játékmenettel.
Fogadtatás
[szerkesztés]A Hardball! hatalmas kereskedelmi siker lett.[1] A Commodore 64-verzió 1986 márciusában a brit eladási listák élén végzett.[2] A Hardball! 1987 végére az Accolade legtöbb példányban elkelt Commodore-játéka lett,[3] 1989-ig több mint 500 000 példányt adtak el.[1][4]
Az Info 4+/5 csillagra értékelte a játékot, kiemelve, hogy az „simán a legjobb baseballszimuláció, amit eddig a 64/128-on láttunk” és a grafikát külön dicsérték.[5] Az ANALOG Computing dicsérte az Atari-verzió játékmenetét, grafikáját és animációit, ezzel szemben viszont kizárólag a mesterséges intelligencia által irányított ellenfél alacsony nehézségi szintjét emelte ki negatívumként. A magazin szerkesztői összegzésként megjegyezték, hogy a játék „mérföldekkel jobb, mint bármely másik Atari sportjáték – a szimulátorokat is beleértve”.[6]
A Computer Gaming World irói egy a statisztikaalapú baseball-videójátékokról szóló összegzőcikkben megjegyezték, hogy a HardBall! „a megszállott játéktermi rajongókat leszámítva valószínűleg mindenkinek csalódást nyújtana”.[7] A Compute!’s Apple Applications magazin szerkesztői szerint az Apple II- és a Macintosh-verziókban „szinte minden megtalálható, amit csak egy baseballszimulátortól várhatnánk”. Dicsérték, hogy vezetőedzőként, játékosként és statisztikusként is lehet vele játszani, valamint a „kivételesen tiszta és precíz grafikát” is kiemelték. Összegzésként megjegyezték, hogy „A Hardball realizmusa kimagasló – olyan szinten áll, melyet eddig egyetlen másik baseballszoftver sem tudott utolérni.”[8] A játékot 1988-ban a Dragon 132. lapszámában Hartley, Patricia és Kirk Lesser 5/5 csillagra értékelte.[9]
Az Entertainment Weekly 1991. tizenegyedik legjobb játékának választotta, hozzáfűzve, hogy „A HardBall! a túlszaturált színeivel, az ultravalóságos hangeffektjeivel (amikor a bíró »Play ball!«-t kiált, olyan mintha a szobádban tenné) és részletes edzői opcióival, lehet hogy a legközelebb áll ahhoz, hogy valaha is igazi csúcsligás pályán játsz.”[10]
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a HardBall! című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b Worley, Joyce (1989. december 1.). „Mega Hits: The Best of the Best”. Video Games & Computer Entertainment, 130–132, 137, 138. o.
- ↑ (1986. április 16.) „The Software Chart”. Computer and Video Games (55 (1986. május)), 40. o.
- ↑ Ferrell, Keith. „The Commodore Games That Live On And On”, Compute's Gazette, 1987. december 1., 18–22. oldal (Hozzáférés: 2015. január 24.)
- ↑ Blasko, Larry: Computers, 1989. december 14. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
- ↑ Dunnington, Benn (1985. december 1.). „C-64/128 Gallery”. Info, 4–5, 88–93. o. (Hozzáférés: 2019. március 19.)
- ↑ Millard, Robert. „HardBall!”, ANALOG Computing, 1986. december 1., 26. oldal (Hozzáférés: 2014. július 7.)
- ↑ Wilson, Johnny. Bezbol Been Berry, Berry Good To Me!, 42–43. o. (1987. április 1.). Hozzáférés ideje: 2016. április 23.
- ↑ Florance, David. „Hardball”, Compute!'s Apple Applications, 1987. december 1., 106. oldal (Hozzáférés: 2014. augusztus 18.)
- ↑ (1988. április 1.) „The Role of Computers”. Dragon (132), 80–85. o.
- ↑ Video Games Guide. EW.com