Ugrás a tartalomhoz

Haraszti Sándor (újságíró)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Haraszti Sándor (egyértelműsítő lap).
Haraszti Sándor
Született1897. november 18.[1]
Czinderybogád (ma Bogádmindszent)
Elhunyt1982. január 19. (84 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságaosztrák–magyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (Hv26-1-30)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Haraszti Sándor (Czinderybogád (ma Bogádmindszent), 1897. november 18.[4] – Budapest, 1982. január 19.[5]) újságíró, politikus.

Élete

[szerkesztés]

Haraszti Sándor gazdasági kocsis és Bodor Mária fia. Pécsett 1917-ben, a főreálban érettségizett,[5] majd a vasútnál lett tisztviselő. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben harcolt. 1919-ben a szocialista párt tagja lett.[5] 1921-ben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba emigrált, ahol a Bács-megyei Napló, illetve a Hírlap újságírójaként dolgozott.[5] 1929-ben tért vissza Magyarországra. 1930-tól a kolozsvári Korunk című baloldali folyóirat budapesti munkatársa volt. Párttevékenységéért többször volt börtönben.

1945 és 1948 között a Szabadság című napilap szerkesztője, ezután az MDP KB Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője volt. 1949-től az Athenaeum Könyvkiadó igazgatója lett. 1950. november 28-án letartóztatták és koholt vádak alapján halálra ítélték, ezt utóbb életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1954-ben rehabilitálták, és a Béke és Szabadság főszerkesztője lett. Az ezt követő időszakban a Nagy Imre körül csoportosuló reformerek egyik vezető egyénisége volt. 1955 októberében Vásárhelyi Miklóssal tiltakozó memorandumot kezdeményezett a kulturális élet korlátozása ellen. A memorandumot eredetileg 59-en írták alá, de utóbb többen visszavonták az aláírásukat és csak nyolcan tartottak ki: Aczél Tamás, Benjámin László, Déry Tibor, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Szervánszky Endre és Vásárhelyi Miklós.[1] A memorandum következtében Vásárhelyi Miklóssal együtt kizárták a pártból.

1956 júliusában visszavették a pártba. 1956. október 31-től az új pártlapnak, a Népszabadságnak lett a főszerkesztője. Horváth Mártonnal ketten készítették annak a rádióbeszédnek fogalmazványát, amelyben Kádár János november 1-jén bejelentette az MSZMP megalakulását.[2] 1956. november 4-én Nagy Imre csoportjával a jugoszláv követségre menekült, majd Snagovba (Románia) internálták. 1958. augusztus 19-én hat évi börtönre ítélték. 1960-ban kegyelmet kapott. Ezután 1980-ig az Akadémiai Kiadónál dolgozott.

Művei

[szerkesztés]
  • Mi a fasizmus?; Pannonia Ny., Budapest, 1931 (Társadalmi Szemle könyvtára)
  • Útikalandok a régi Magyarországon; vál., szerk. Haraszti Sándor, Pethő Tibor, bev., jegyz. Makkai László; Táncsics, Budapest, 1963 (Útikalandok)
  • Befejezetlen számvetés; Magvető, Budapest, 1986 (Tények és tanúk)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/05975.htm, Haraszti Sándor, 2017. október 9.
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. ↑ Születési bejegyzése a czinderi-bogádi polgári születési akv. 36/1897. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. május 26.)
  5. ↑ a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 290. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Haraszti_Sándor_(újságíró)&oldid=26905351”