Hangáj-hegység

Hangáj-hegység
A Terkhiin Tsagaan Nuur tó a Hangáj-hegységben
Magasság	4031 m
Hely	Mongólia
Legmagasabb pont	Otgontenger-hegy (4008 m)
Terület	532 385 km2
Hosszúság	500 km
Szélesség	300 km
Elhelyezkedése
Hangáj-hegység Pozíció Mongólia térképén
é. sz. 47° 30′, k. h. 100° 00′47.5, 100
Térkép

A Hangáj-hegység (mongolul: Хангайн нуруу, Hangajn nurú) egy magashegység Nyugat- és Közép-Mongóliában. A főként gránitból és kristályos kőzetekből álló Hangáj-hegység a Mongol-fennsíkból emelkedik ki, több helyen is elérve a 3000 méteres magasságot. Legmagasabb csúcsa a 4008 méter magas Otgontenger-hegy. A török népek mítoszai a középkor óta e területre teszik Ötükent, a törökök őshazáját.

Elhelyezkedés

A hegységet déli, délkeleti irányból a Mongol-Altaj határolja, nyugaton a Nagy Tavak medencéje (Ih Núrúdín Hotgor), kelet felől a hegységben eredő Orhon folyó és a Halha-síkság határolja, északon az Delgermörön és Szelenge folyók völgye húzódik. A hegységtől délre fekszik a Góbi-sivatag.

A hegységben több jelentős folyó is ered: északon az Ider és a Csulút, keleten az Orhon, délen a Dzavhan. A déli oldal legtöbb folyója a Góbi-sivatag területén sóstavakban végződik.

Domborzat

A Tarvagatai-hegység a Hangáj északi részén

Erhet-csúcs (3535 m), a hegység második legmagasabb csúcsa

A keleten 2600 méterre magasodó főgerinc nyugat felé 3400 méteres magasságot is elér. A nagy kiterjedésű, magas térszínen a pleisztocén korú platógleccserek nyomai lelhetők fel. A főgerinc fölé csak magában álló magas tömbök emelkednek, ahol már hóhatár alatti fagyott törmeléklejtők is találhatók. Csak az alpesi kinézetűre formálódott Otgontenger-hegy éri el a fagyhatárt. A hegység legmagasabb csúcsa messzire világító fehér hósapkát visel, ahonnan kis gleccserek húzódnak le meredeken a völgyekbe.

A nagy magasság ellenére az Otgontenger masszívumon kívül majdnem mindenhol lágy és legömbölyített formák vannak túlsúlyban. A völgyek helyenként mélyen bevágódtak a hegybe és nemritkán tágas völgykatlanná szélesednek. Jellegzetes morfológiai jelenség a völgyaszimmetria, ami különösen a kelet-nyugati futású völgyeknél figyelhető meg. A délre néző lejtők meredekek, sziklásak, legfeljebb fű nő rajtuk, míg az északiak lankásabbak, gyakran erdősek.

Számtalan helyen megtalálhatók az alapkőzeten magasodó bazaltvulkán kúpok, vagy a völgyekben levő hatalmas bazaltfennsíkok, amikbe a folyók mély szurdokokat vágnak, különleges morfológiai jellegzetességet kölcsönözve a Hangáj-hegységnek. Így töltötte ki például az Orkhon völgyének felső szakaszát egy feketésbarna bazaltfennsík, nagy kőtömbökkel és sziklaszirtekkel több mint 100 kilométer hosszan, amibe a folyó helyenként 35 méter mély szurdokot vágott.

Források

• Barthel, Hellmuth. Land zwischen Taiga und Wüste, 10. o. (1971)