Halványzöld rétiszöcske

Halványzöld rétiszöcske
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Fürgeszöcskék (Tettigoniidae);
Nem:	Bicolorana;
Tudományos név
	Bicolorana bicolor; (Philippi, 1830)
Szinonimák
	Metrioptera bicolor
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Halványzöld rétiszöcske témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Halványzöld rétiszöcske témájú médiaállományokat és Halványzöld rétiszöcske témájú kategóriát.

A halványzöld rétiszöcske (Bicolorana bicolor) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Eurázsiában honos szöcskefaj.

Megjelenése

A halványzöld rétiszöcske testhossza a hím esetében 14-17 mm, a nőstény 15-18 mm, ehhez járul az 5-7 mm-es tojócső. Színe világoszöld, a hátán a fejtől a potroh végéig húzódó barna sávval (ez a színkombináció már a lárváknál is jól látszik); néha barnás alapszínű is lehet. A torpajzs oldala zöld, világos szegély nélkül. A hátsó láb "combján" egy sötét hosszanti csík húzódik. Szárnyuk általában igen rövid, lekerekített végű, a hímek esetében kissé túlnyúlik a potroh közepén; a nőstényeknél nem éri el azt. Mindkét nemnél előfordulnak hosszú szárnyú egyedek, ahol a szárny jóval túlnyúlik a potrohvégen és igen jól repülnek. A hímek cerkuszain (potrohfüggelékein) a fog az első harmad elején található, mintha a vége villásan elágazna. A tojócső erősen felfelé ívelő, színe barnássárgás, vége fekete.

Ciripelése erős, 20 méterre is elhallatszik; hosszan (néha percekig) kitartott, vagy rövidebb strófákban (1-5 másodperc) adott gyors kerepelés.

Hasonló fajok

A Roesel-rétiszöcske, a púposhasú rétiszöcske és a sötétzöld rétiszöcske hasonlít hozzá.

Elterjedése

Eurázsiában honos, Északkelet-Spanyolországtól egészen Mongóliáig. Európán belül Kelet-Franciaországban, Dél- és Kelt-Németországban, az Alpok alacsonyabb fekvésű régióiban és Kelet-Európában gyakori. Magyarországon mindenütt elterjedt és gyakori faj.

Életmódja

Magas füvű réteken, kaszálókon, sűrűbb száraz gyepekben, sztyepréteken, utak mentén egyaránt előfordul. Rejtőzködő, nehéz rátalálni. Mindenevő, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Viszonylag szűk hőtűrésű (sztenoterm) faj; melegebb klímán a nedvesebb, északabbra vagy a hegyekben a szárazabb, naposabb élőhelyeket részesíti előnyben.

Kifejlett példányaival június második felétől október elejéig találkozhatunk. A nőstények fűszálakba rakja petéit, amely áttelel és a következő év (vagy két év múlva) májusában kelnek ki a lárvák. A lárvák hétszer vedlenek.

Magyarországon nem védett.