Halottbűzű bogár

Halottbűzű bogár
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Bogarak (Coleoptera);
Alrend:	Mindenevő bogarak (Polyphaga);
Alrendág:	Cucujiformia;
Öregcsalád:	Gyászbogárszerűek (Tenebrionoidea);
Család:	Gyászbogárfélék (Tenebrionidae);
Alcsalád:	Tenebrioninae;
Nem:	Blaps;
Faj:	B. mortisaga;
Tudományos név
	Blaps mortisaga; Linnaeus, 1758
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Halottbűzű bogár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Halottbűzű bogár témájú médiaállományokat és Halottbűzű bogár témájú kategóriát.

A halottbűzű bogár vagy hosszúlábú bűzbogár (Blaps mortisaga) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a gyászbogárfélék (Tenebrionidae) családjához tartozó faj. Nevét vészhelyzetben kibocsátott, kellemetlen szagú riasztóanyagairól kapta. Köznyelvi elnevezése pincebogár.

Elterjedése

Megtalálható Európa nagy részén (a déli és a nyugati területek kivételével), keleten Szibériáig fordul elő. Magyarországon, főleg lakott területeken közönséges volt, de az 1980-as évek óta csak elvétve kerül elő. A vidéki életkörülmények és higiénés viszonyok javulása, és a hagyományos gazdálkodó életmód, valamint a vályog mint építőanyag visszaszorulása miatt Nyugat-Európában is egyre ritkábban találják meg (az Észak-Rajna vidéken mintegy 30 éve nem fogták).

Megjelenése

A halottbűzű bogár 20–31 mm hosszú rovar. Teste egyszínű, zsírfényű fekete. Feje a testhez viszonyítva nem túl nagy, a szemek mögött enyhén befűzött. 11 ízű csápja zsinórszerű, a vége felé enyhén vastagodó, viszonylag rövid, eléri az előtor szélét. Előtora kb. olyan széles, mint hosszú; finoman szegélyezett.

Szárnyfedői hosszúkás tojásdad alakúak, mindkét ivarnál hosszú farokszerű nyúlványban végződnek, oldalai majdnem párhuzamosak. A bogarak nagy többségével szemben ez a faj röpképtelen: szárnyfedői varratuknál összenőttek, és nincsenek hártyás szárnyai sem. A szárnyfedők szinte körülölelik a potrohot, így csökkentik a folyadékvesztést, és segítik a száraz körülményekhez való alkalmazkodást. A hímek 1. és 2. haslemeze közt sárga szőrcsomó található.

Lábai, kiváltképp a lábfejek, hosszúak és vékonyak. Lábfejei a gyászbogárszerűek családsorozatára jellemző módon 5-5-4 ízűek, tehát a hátulsó lábfej csak négy ízből áll. Az elülső lábszár végén két végtüske található. A karmok közt található nyúlvány lekerekített hegyesszögű.

Életmódja

A gyászbogárfélék többségéhez hasonlóan éjszakai életmódú bogár, a nappalt kövek alatt, repedéseken rejtőzve tölti. Főleg lakott területeken: agyagos padlójú pincékben, istállókban, fészerekben találkozhatunk vele. Szabadban egyre ritkábban fordul elő, ott is főleg agyagos ill. homokos talajú területeken él. Ijesztő neve ellenére ártalmatlan bogár: növényi törmelék, szalma, dohos korpa képezi a táplálékát; élőhelyén gyakran társasan, lárvákkal együtt lehet megtalálni. Ha fenyegetve érzi magát, jellegzetesen merev testtartást vesz fel, hátsó testvégét a magasba emeli, és bűzmirigyein keresztül riasztó hatású kinon-származékokat bocsát ki.

*1,4-Benzokinon* egyike a halottbűzű bogár riasztó feromonjainak

Hosszú életű rovar, az imágók 2-3 évig is elélnek. Fogságban is könnyen tartható.

Szaporodása

A nőstények korhadó növényi részek közé helyezik tojásaikat. Lárváik 3–4 cm-esek is lehetnek, a drótférgekre emlékeztető, hengeres testalkattal, viszont az előbbiekkel ellentétben testük alul lapított.

Rendszertani kapcsolatai

Hazánkban 4, egymáshoz elég hasonló Blaps-faj él. Köztük a karomízek alakulása, a hímek haslemezeinek alakulása és a szárnyfedők alakja alapján lehet különbséget tenni.

Források

Kaszab Zoltán: Felemás lábfejízes bogarak I. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1957.
Az állatok világa http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/2797.html Archiválva 2011. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
GASKÓ, B.: Csongrád megye állatvilágáról, -in.: Rakonczai, J. -szerk.- Napfényország. Szeged. 52-73. 2002.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap