Ugrás a tartalomhoz

Halliwick-módszer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Halliwick-módszert James McMilan fejlesztette ki, aki értelmi fogyatékos iskolásokat tanított úszni. A technika a vízi terápiák egy fajtája, melyet akár úszás tanításra is lehet alkalmazni.

A módszer szorosan összefonódik a Bad Ragaz Gyűrű Módszerrel (BRRM), amely eredetileg 1950 körül alakult ki Németországban. Kezdetben arra használták, hogy erősítsék az izmokat szimpla egydimenziós módon. A pácienseket belerakták egy úszó szerkezetbe és szupinált pozícióban dolgoztatták őket. A terapeuták korlátozták a mozgást, ahogy a páciensek haladtak a vízben.

1957-ben bemutatták a módszert a Bad Ragaz-i Egészség SPA Centrumban Svájcban. A '60-as évek elején, 3 dimenziós mintákat adtak a mozdulatokhoz a Prorprioceptív Neuromusculáris Facilitáció (PNF) ötletén alapulva.

1975-ben történtek további módosítások a módszerben és ezeket Beatrice Egger fizioterapeuta írta le.

Ahhoz, hogy a páciensek önállóak lehessenek a vízben, bizonyos képességeket el kell sajátítaniuk. A Halliwick-módszer struktúráját a kezdetektől úgy építették fel, hogy a tanulás olyan effektív és hatékony legyen, amennyire csak lehetséges.

A mozgásélményt egy tíz, egymásra épülő pontból álló program (10 pontos program) biztosítja, mely egy úszáshelyzethez vezet. Az világos, hogy nem mindenki képes a teljes programot keresztül vinni, teljesíteni. Esetenként változó a sérülés fokának, a terapeuta és a páciens céljának függvényében.

A 10 pontos program

[szerkesztés]

1. Kognitív megfelelés és elengedés – Kognitív megfelelés
2. Sagitális forgatás
3. Transzverzális (vertikális) forgatás
4. Longitudinális (laterális) forgatás
5. Kombinált forgatás – Egyensúlymegtartás
6. Felhajtóerő/kognitív fordulat
7. Egyensúly nyugalmi helyzetben
8. Siklás örvénnyel (a terapeuta kelti)
9. Egyszerű mozgások – Mozgás
10. Egyszerű úszómozgások

A módszer alapfelfogása

[szerkesztés]
  • Az alátámasztás/segítségnyújtás nem a fejnél történik.
  • Sok feladat megoldása csoportosan történik.
  • Az úszás egy eszköz az önállósághoz, de nem ez a cél.
  • Az egyensúly mindenekelőtt a fajsúlytól és a testformától függ.
  • A páciens (gyerek/felnőtt) mindig aktívan vesz részt a gyakorlatokban.
  • Nem használnak úszást segítő eszközöket. (úszógumi, karúszó, stb.)
  • Általában 1-1 terápia folyik. (1 pácienshez, 1 terapeuta)

Források

[szerkesztés]

A Halliwick-módszer
Hidroterápia és úszás a végtaghiányos gyermekek életében a Halliwick-módszer segítségével