Halász Pál (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Halász Pál
Született1914. május 29.[1][2]
Budapest[2]
Elhunyt1963. szeptember 18. (49 évesen)[1]
Pécs
Állampolgárságamagyar
HázastársaFischer Zsuzsa
(h. 1938–1952)
Várlaki Mária
GyermekeiHalász Péter
Foglalkozása
  • egyetemi oktató
  • jogász
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1937, jogtudomány)
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFarkasréti temető (Tor-266. fülke)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Halász Pál Ferenc (Budapest, Erzsébetváros, 1914. május 29.[5]Pécs, 1963. szeptember 18.) magyar jogász, jogtudós, jogi szakíró, egyetemi tanár, a jogi tudományok kandidátusa (1957), az államelmélet művelője.

Életpályája[szerkesztés]

Halász (Fischer) Aladár (1881–1941) elemi iskolai tanító és Solti (Steininger) Terézia (1891–1949) ipariskolai tanítónő fiaként született zsidó családban.[5][6] Középiskolai tanulmányait a budapesti Madách Imre Gimnáziumban végezte, ahol 1932-ben tett érettségi vizsgát. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója lett. Jogi tanulmányainak befejezése után 1937-től Budapesten volt ügyvédjelölt. 1938-tól az Országos Ifjúsági Bizottság, 1943-tól az illegális Magyar Kommunista Párt tagja volt. A német megszállást követően részt vett a fegyveres nemzeti ellenállásban, azonban a Gestapo letartóztatta és Budapest felszabadításáig fogságban tartották. 1945 januárja és májusa között a Budapesti–Belvárosi Nemzeti Bizottság elnöke, majd a következő év márciusáig az MKP Központi Vezetőség Közigazgatási Osztályának politikai munkatársa volt. 1946–1948 között a Budapest Székesfőváros XV. Kereskedelmi és Ipari Osztályának ügyosztályvezető-helyettes főjegyzőjeként, 1948 és 1960 között a főváros tisztifőügyész-helyetteseként működött. Időközben ügyvédi vizsgát tett (1948). 1950 1951-ben a Magyar Jogász Szövetség főtitkárhelyettese és a Budapesti Ügyvédi Kamara főtitkára. 1951-től a Pécsi Egyetemi Könyvtár igazgatója[7], 1952-től 1957-ig a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogelméleti Tanszékén tanszékvezető egyetemi docens, 1957. szeptember 4-től haláláig tanszékvezető egyetemi tanár volt.[8] Számos egyetemi jegyzetet, valamint kisebb tanulmányt írt. Öngyilkos lett.

Családja[szerkesztés]

Első felesége az ungvári születésű Fischer Zsuzsa (1913–1952) orvos volt, Fischer Sándor és Róth Aranka lánya, akit 1938. augusztus 9-én Budapesten, a Józsefvárosban vett nőül.[9] Második házastársa Várlaki Mária volt.

Gyermekei: Halász János (1940–), Halász Péter (1943–2006) színész, rendező és Halász András (1946–).

Művei[szerkesztés]

  • Állam és jogrend a szocialista forradalomban (Budapest, 1962)
  • Társadalom, állam, jog (Antalffy Györggyel, Budapest, 1963)
  • Az állam- és jogelmélet viszonya a marxizmus–leninizmushoz és a szaktudományokhoz. Jogtudományi Közlöny, 1956. 1. szám
  • Az államfogalom meghatározásának néhány kérdése. Budapest, 1958
  • Az államelmélet alapkérdései: állam, államtípus, államforma. Budapest, 1957

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Magyar Népköztársasági Érdemrend
  • Szocialista Munkáért Érdemérem (1960)[10]
  • Magyar Partizán Emlékérem

Emlékezete[szerkesztés]

A Pécsi köztemetőben nyugszik.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Molnár L: Az egyetem oktatóinak és az Egyetemi könyvtár dolgozóinak tudományos munkássága az 1957–1961. években (Pécs, 1962).
  • jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap