Hajdu Pál

Hajdu Pál
Született	1896. december 10. Máramarossziget
Elhunyt	1938. január 10. (41 évesen) Moszkva, kommunarkai kivégzőhely
Állampolgársága	magyar
Szülei	Hajdu Adolf Eisenstädt Eugénia
Foglalkozása	újságíró
Sablon • Wikidata • Segítség

Hajdu Pál (olykor Hajdú, szül. Hecht, vagy Heller egyes források szerint 1905-ig Wohlberg Pinkász), írói álnevein hp., H. P., Hun Péter, Szalaván Illés (Máramarossziget, 1896. december 10. – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. január 10.) magyar újságíró, lapszerkesztő, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a magyar Vörös Hadsereg zászlóaljparancsnoka.

Élete

Zsidó családból származott. Édesapja, Hajdú Adolf, édesanyja, Eisenstadt Eugénia volt. Már fiatalon megismerkedett a baloldali eszmeáramlatokkal. Egyetemi hallgató korában látogatta a Galilei Kör üléseit, 1914-ben pedig belépett az MSZDP-be. Az első világháborúban zászlósként harcolt. A háború alatt vált kommunistává, s 1918-ban bekapcsolódott az antimilitarista mozgalomba. Részt vett az őszirózsás forradalomban, s belépett a KMP-be, munkatársa lett a Vörös Ujságnak. Időközben cikkeket közölt tőle az Ifjú Proletár. 1919 februárjában a kommunista párt vezetőivel együtt őt is letartóztatták, március 19-én szabadult. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadsereg zászlóaljparancsnoka volt. A kommün bukása után 1919. augusztus 12-én elfogták, s egy 1920. június 4-én hozott ítélet alapján a Budapesti Királyi Törvényszék "felségsértés, lázadás és (4) négy rb. izgatás tette miatt 10 (tíz) év fegyházra és 10–10 (tíz – tíz) évi mellékbüntetésre ítélte". 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül Szovjet-Oroszországba került. 1922-ben és 1923-ban a Kommunista Akadémia Munkásmozgalmi Tanszékének vezetője volt, később a Marx–Engels Intézetben dolgozott, mint a Németország történetével foglalkozó osztály helyettes vezetője. Később a moszkvai Lenin Iskola és a Nyugati Egyetem tanáraként működött. Kun Béla híveként a Nemzetközi Politikai Emigránsok Klubja Magyar Csoportjának vezetőségéhez tartozott, s a Sarló és Kalapács című magyar nyelvű folyóirat felelős szerkesztője (1930–1932), majd szerkesztőbizottsági tag volt (1932–1936). 1933 és 1937 között a részben általa szervezett moszkvai rádió magyar adásait vezette. 1937. november 14-én koholt vádak alapján tartóztatták le, 1938. január 10-én halálraítélték, s még aznap kivégezték. 1955. november 23-án rehabilitálták.

Családja

Kelen József és Korvin Ottó unokatestvére volt.

Művei

• A II. Internacionálé a proletárbíróság előtt (alcím: Hogyan vesznek részt a szocdemek a Szovjetunió-ellenes háború előkészítésében, kiadja: Internacionalista Bajtársi Szövetség, Moszkva, 1931.)
• Hogyan készítik elő a háborút a Szovjetunió ellen (kiadja: A Szovjetunióban Élő Külföldi Munkások, Moszkva, 1931.)
• A fellazítás kortesei (Kossuth Kiadó, Budapest, 1965.)

Források

• Hajdu Pál. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
• A Szocialista Forradalomért (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1975. ISBN 963 09 0243 5 218–219. o.)
• Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 215. o. ISBN 963 09 0412 8  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
• Botka Ferenc: Távlatok és zsákutcák. Emigráció és irodalom. Moszkva: 1921-1932/34. Doktori disszertáció (Bp. 1990)
• Magyar Nemzet; 1986. dec. 10. (K. R.)
• H. P. (Társad. Szle, 1968)
• Lengyel József: Visegrádi utca (Bp., 1968)