Hajdu István (szobrász)
Hajdu István | |
Született | |
Elhunyt | 1996. március 24. (88 évesen)[1][2][4][5][8] |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Cimetière parisien de Thiais |
Hajdu István aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdu István témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hajdú István (külföldön: Étienne Hajdu) (Torda, 1907. augusztus 2. – Bagneux, 1996. március 25.) erdélyi magyar származású francia szobrász, az École de Paris tagja.
Élete, munkássága
[szerkesztés]1923–25 között az újpesti faipari szakiskolába járt, 1926-tól Bécsben tanult a Kunstgewerbeschuléban, Hoffmann-nál. 1927-től Franciaországban folytatott képzőművészeti tanulmányokat, az Académie de la Grande Chaumiẻre-en E. Bourdelle-nél és a l'École des Arts Décoratifs-on, mestere Niclausse volt. 1930-ban kapta meg a francia állampolgárságot. Katonáskodott, azután a civil életben kőfaragóként dolgozott, majd bejárta Európát és Amerikát.
A második világháború idején egy márványbányában dolgozott a Pireneusokban, s részt vett a francia ellenállásban.
Pályája elején Auguste Rodin munkássága tett rá mély benyomást, később a román kori szobrászat. Léger közvetítésével megismerkedett Brâncuși szobrászművésszel, ettől kezdve (1930-as évek közepétől) az absztrakt szobrászat kérdéseivel foglalkozott, absztrakt reliefeket és domborműveket mintázott, de olykor a tárgyias motívumok is szerepet kaptak alkotásaiban.
Párizsban a Jeanne Boucher-galériában M. H. Vieira da Silvával és Szenes Árpáddal rendezett gyűjteményes kiállítást, 1934-ben. Kiállított Európa számos nagyvárosában és Amerikában. A második világháború után Budapesten az Európai Iskola tagjaival állított ki mint az Európai Iskola tiszteletbeli tagja. Feltűnést keltett Párizsi nő című, márványból készített kisplasztikája, 1947-ben. További csiszolt márványszobraival nemzetközi hírnevet szerzett. Féldrágakövekből, fémből (bronz, ólom, alumínium, réz) is mintázott, mindig tiszteletben tartva az anyagot és a mondanivalót. Kisplasztikái derűs, mediterrán hangulatot árasztanak.
Köztéri művei[12]
[szerkesztés]- Vörösréz relief (1953, Marseille-Veyre, Líceum)
- Cement reliefek (1957, Pireneusok, Argèles-Gazost Líceum)
- Víznyomok (alumínium dombormű, 1958, Párizs, UNESCO Központ, elhelyezve 1995)
- Reliefek (ólom, 1963, Saint Gall Hochschule [CH])
- Claustra (cement, 1966, Nanterre, Jacques Decour iskolatelep)
- Féldombormű (cement, 1966, Esson, művészh.)
- Vízmedence bronzszoborral (1966, Dijon, Agrártudományi Egyetem)
- Szobor (bronz, 1967, Grenoble, Új Városháza)
- Oszlop és bronzkapuk (1967, Párizs, M és Mme X Könyvtára)
- Dombormű (alumínium, 1968, Dijon, Agrártududományi Egyetem)
- Szobor (alumínium, 1970, Nizza, Orvostudományi kar sétaudvara)
- Kút- és szoborkompozíció Lois Pasteur emlékére (1971, Lille köztere)
- Hét oszlop Stéphane Mallarménak (bronz, 1969-1971, Kerguehennec (F), Park)
- Dombormű, (gipsz, fa, 1973, Párizs, Kongresszusi Központ)
- Georges Pompidou emlékmű (1975, Saint-Flour, Cantal).
Díjak, elismerések
[szerkesztés]- 1965: Kunstpreis Nordrhein-Westfalen
- 1969: Francia Szobrászati Nagydíj
- 1993: Becsületrend
- 1996: A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Etienne Hajdu (holland nyelven)
- ↑ Étienne Hajdu (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b https://data.metropolegrenoble.fr/ckan/dataset/le-patrimoine-grenoblois, Grenoble-Alpes metropolisz, 2023. január 30.
- ↑ a b Artists + Artworks (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ https://www.siv.archives-nationales.culture.gouv.fr/siv/rechercheconsultation/consultation/ir/pdfIR.action?irId=FRAN_IR_026438, 2019. április 19.
- ↑ Lista Kortárs magyar művészeti lexikon i. m. nyomán
Források
[szerkesztés]- Kortárs magyar művészeti lexikon. 2. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2000. Hajdu István lásd 47-50. p. ISBN 963-8477-45-8
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.