Hajdú József (színművész)
| Hajdú József | |
 | |
| 1907 körül | |
| Született | Reisz Pepi 1884. szeptember 30. Debrecen[1] |
| Elhunyt | 1932. június 24. (47 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Gamauf Etelka (h. 1913–1932) |
| Foglalkozása | színész |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1905) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdú József témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hajdú József; 1913-ig Reisz József (Debrecen, 1884. szeptember 30.[2] – Budapest, 1932. június 24.)[3] drámai színész.
Életútja
[szerkesztés]Reisz Gyula Jakab (1859–1927) főpincér és Koritsoner Betti fia. A Színművészeti Akadémia elvégzése után 1905 márciusában a Nemzeti Színházhoz szerződött mint jellemszínész. Reisz családi nevét 1913-ban Hajdúra változtatta.[4] 1920. szeptember 11-én a Vígszínházhoz ment át és itt a Mi ketten című vígjátékban mutatkozott be. 1922-ben elhagyta a színi pályát, s gazdálkodónak állt Pomázon. 1926. szeptember 20-án visszatért a színpadra és újra fellépett a Nemzeti Színházban, Zilahy Lajos Zenebohócok című vígjátékának Angyal szerepében. Egyike volt a legkiválóbb jellemszínészeinknek, humoros szerepekben is nagy hatást tudott elérni, különösen ahol úgynevezett száraz humorra volt szükség, néhány groteszk szerepben is különösen bevált, de épp olyan sikerrel játszott komoly jellemszerepeket és jellemzően alakította az intrikusszerepeket is.
Felesége Gamauf Etelka Karolina volt, akit 1913. március 29-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[5] Fia Hajdu György Gyula (1915–1965) művészeti titkár.
Főbb szerepei
[szerkesztés]- Shakespeare: Lear király – Gloster
- Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok – Malvolio
- Shakespeare: Szentivánéji álom – Orrondi
- Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros – Pyber
- Shakespeare: János király – Pandolf bíbornok, a pápa követe
- Shakespeare: IV. Henrik – Bardolf
- Shakespeare: A makrancos hölgy – Gremio
- Meaterlinck: Pelléas és Mélisande – Orvos
- Ibsen: Solness építőmester – Knut
- Hauptmann: A bunda – dr. Fischer
- Madách: Az ember tragédiája – Lovel
- Dóczy Lajos: A csók – Fidelio, kincstartó
- Csiky Gergely: A nagymama – Koszta
- Csathó Kálmán: Te csak pipálj, Ladányi! – Darázs Berci
- Földes Imre: Egy férj eladó – John Harlington
- Meilhac-Halévy: Tücsök – Dulcoret
- Schöpflin Aladár: A pirosruhás hölgy – Mányoki Samu
- Újházi: Constantin abbé – De Larnac
- E. Buorder: Most jelent meg – Bourgine
- Molnár Ferenc: Úri divat – Fülöp úr
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Farkas-Raskó-díj (1907)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Freebase-adatdump. Google
- ↑ Születési bejegyzése a debreceni izraelita hitközség születési akv. 93/1884. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
- ↑ Gyászjelentése. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 34060/1913. Forrás: MNL-OL 30794. mikrofilm 1062. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1913. év 76. oldal 35. sor
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 329/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
Források
[szerkesztés]- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. II. kötet (Favartné – Komjáti Ferenc). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1929].
