Haeffner Pál
| Haeffner Pál | |
 | |
| Haeffner Pál János | |
| Született | 1868. szeptember 6. Győr |
| Meghalt | 1919. január 26. (50 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar, brit |
| Szolgálati ideje | 1890-1901 |
| Rendfokozata | főhadnagy |
| Halál oka | tuberkulózis |
| Szülei | Haeffner Ernő Caneider Emma |
| Civilben | vívó |
Haeffner Pál János lovag (Paul Johann, Ritter von Häffner) (Győr, 1868. szeptember 6. – Budapest, 1919. január 26.) császári és királyi huszárfőhadnagy, magyar kardvívó, a győri vívósport első jeles képviselője.[1] 1898 és 1901 között Londonban élt és dolgozott, ahol részt vett az oxfordi és cambridge-i egyetemi ifjúság vívóoktatásában, továbbá nyilvános órákat adott a Sandow Limitedben. 1901-től a Győri Tornaegylet mestere.
Gyermek- és fiatalkora
[szerkesztés]Haeffner Ernő városi tanácsos, főszámvevő és Caneider Emma fia. A győri evangélikus öregtemplomban keresztelték:
Folyó száma: 88/1868.
A születésnek esztendeje és napja: 1868. szeptember 6.
A keresztelő lelkésznek neve: Horváth Sándor lelkész
A keresztelésnek esztendeje és napja: 1868. szeptember 13.
A kereszteltnek neve: Pál János
Neme: fiú
Származása: törvényes
A szülőknek neve, polgári sorsa és vallása: Haeffner Ernő városi aljegyző, evangélikus és Caneider Emma, római katolikus
Lakhely: Belváros, 117. számú ház
A keresztszülőknek neve és polgári sorsa: Schmid István városi tanácsos és neje, Caneider Clementina.
Általános iskoláit a győri evangélikusoknál, míg gimnáziumi tanulmányait a M. Kir. Állami Főreáliskolában (ma Révai Miklós Gimnázium) végezte.
Katonatiszti pályán
[szerkesztés]Tanulmányait követően belépett a hadseregbe. 1890-től kadét a losonci 25. magyar gyalogezredben, 1892-től tiszthelyettes (OStv) ugyanott. 1893. májusában hadnagyi kinevezésével egyidejűleg áthelyezték a soproni 76. magyar gyalogezredhez. 1894-től a rzeszówi 6. lovasezredben szolgált. 1896. november 1-i hatállyal főhadnagy.
1898. márciusában – várakozási illetmény mellett – fél évre szabadságoltatását kérte, és Londonban telepedett le.[2]
1900. októberében felajánlotta szolgálatait az angol hadsereg számára. Az év decemberében hivatalosan is kérte a magyar állampolgárság kötelékéből történő elbocsátását, melyet a belügyminiszteri posztot is betöltő miniszterelnök, Széll Kálmán engedélyezett számára.[3]
1901. január 10-én audiencián vett részt Lord Frederick Sleigh Roberts tábornagynál, melynek során kérte, hogy addigi állásából rangjának megtartásával vegyék át az angol hadseregbe, mely a búr háborúk miatt tisztekben megfogyatkozott. Bár Lord Roberts kilátásba helyezte átvételét, karrierje a brit hadseregben alig pár hónapot tartott – 1901. szeptemberében hazaköltözött Győrbe.[4]
Vívókarrierje
[szerkesztés]| Szerzett érmek | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Az 1895. és 1896. évi bécsi nemzetközi vívóversenyeken aranyérmet nyert a „győri vívóklubb” színeiben.[5] Az 1896-os budapesti millenniumi mesterek kardversenyén a sorozat favoritja, Iványi Gyula ejtette ki.[6] Az 1897. évi bécsi nemzetközi versenyen ezüstérmet szerzett.[7]
Londoni évei alatt kitűnő sikerrel tanította a kardvívást. Előbb a hírneves Sandow Limitedben adott órákat, majd részt vett az oxfordi és cambridge-i egyetemi ifjúság vívóoktatásában. A londoni mesterek kardversenyén sikerrel mérkőzött meg London két legjelesebb mesterével a holland D. Dreesevel és az olasz Giuseppe Magrinivel.[7]
Hazatérését követően 1901. október 1-én vívóakadémiát indított Győrben.[7] 1903-tól a Győri Tornaegylet választmányi tagja.[8]
Halála
[szerkesztés]Tiszti- és vívókarrierje befejeztével kereskedőként tevékenykedett. A nyughatatlan, katonai szellemben nevelkedett Haeffner azonban sehogy sem tudott beilleszkedni a polgári élet kereteibe. Üzleti ügyeit elhanyagolta, és családjával is csak ritkán tartott kapcsolatot. Állapota 1910. áprilisára olyannyira leromlott, hogy magatartásával veszélyeztette környezetének és a vele érintkezőknek biztonságát. A család ekkor a hatóság segítségét kérte. Előbb gyámság alá került, majd a győri kórházban helyezték el, ahol az orvosok megállapították, hogy nagyfokú üldözési mániában szenved. Családja beleegyezésével a pozsonyi szanatóriumba szállították.[9] 1914-ben Budapestre, Lipótmezőre helyezték át.
1919. január 8-án, tüdővészben hunyt el.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ szerk.: Lévai György, Pálmai József, Puskás Csaba: Rába Vasas ETO – Az alakulástól napjainkig (1981)
- ↑ (1898. március 27.) „Katonai hírek”. Soproni Napló II. évfolyam (25. szám).
- ↑ (1900. december 2.) „Haeffner Pál az angol hadseregben”. Győri Vasárnapi Újság.
- ↑ (1901. január 16.) „Egy földink angol hadseregben”. Győri Hírlap XLV. évfolyam (13. szám).
- ↑ (1896. március 1.) „Győr a bécsi vivóversenyben”. Győri Közlöny XL. évfolyam (27. szám).
- ↑ (1896. május 15.) „A kard emberei”. Pesti Hírlap XVIII. évfolyam (134. szám).
- ↑ a b c (1901. szeptember 10.) „Vívók figyelmébe”. Győri Hírlap XLV. évfolyam (208. szám).
- ↑ (1903. május 5.) „A győri tornaegylet közgyűlése”. Dunántúli Hírlap XI. évfolyam (51. szám).
- ↑ (1910. április 28.) „Megőrült a tiszti egyenruha után”. Pécsi Közlöny XVIII. évfolyam (101. szám).