Mogyorós hólyagfa

Mogyorós hólyagfa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids II Rend: Crossosomatales Család: Hólyagfafélék (Staphyleaceae) Nemzetség: Hólyagfa (Staphylea) Faj: S. pinnata
Tudományos név
Staphylea pinnata
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mogyorós hólyagfa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mogyorós hólyagfa témájú médiaállományokat és Mogyorós hólyagfa témájú kategóriát.

A mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) a Crossosomatales rendjébe, ezen belül a hólyagfafélék (Staphyleaceae) családjába tartozó faj.

Elterjedése

Délkelet-Európai-kis-ázsiai faj, elterjedési területe a Nyugat-Alpoktól Közép-Európán és a Balkán-félszigete át Kis-Ázsiaig és a Kaukázusig nyúik. Hazánkban a Dunántúli-dombvidék és -középhegység cserjéje, az alföldeknek legfeljebb a peremvidékein fordul elő. A melegebb hegyvidéken meglehetősen gyakori, de sehol sem tömeges.

Megjelenése

Alacsony termetű, többnyire tövétől ágas lombhullató cserje vagy kis fa. Vesszői zöldek vagy barnák, gallyai sötétbarnák, apró repedésektől fehéren márványozottak. Keresztben átellenes állású rügyei kiemelkedő rügyalapon ülnek, széles tojásdadok vagy lapított kúp alakúak. A rügyeket két vörösbarna vagy zöld, egymással összeforrt rügypikkely fedi. A vessző végén két egyenrangú végálló rügy foglal helyet. A vessző bélszövete vastag, fehér. Páratlanul szárnyasan összetett levelei 3-7 hosszúkás tojásdad, kerek vagy ékvállú, hegyes csúcsú, fűrészes szélű, ülő vagy nagyon rövid nyelű levélkékből állnak. A levélkék színe mélyzöld, fonáka kékeszöld árnyalatú. Keskeny pálhái korán lehullanak. Illatos, rózsás- vagy sárgásfehér virágai tavasz végén hosszú tengelyű bugavirágzatokban nyílnak az oldalhajtások csúcsán. A buga ágainál halvány szalagos murvalevelek fejlődnek, csészelevelei a szirmokhoz hasonlók. Felső állású magházából többnyire kétrekeszű, hólyagos toktermések fejlődnek, éretten fényes világosbarna, borsó nagyságú magvaiból nyakláncok, karkötők készíthetők.

Életmódja

Melegkedvelő cserje, a többi ökológiai tényező tekintetében széles tűrőképességű. Mérsékelten szárazságtűrő. Fényigényes, illetve félárnyéktűrő. Gyakori a melegkedvelő tölgyesekben, karsztbokorerdőkben, szikla- és törmelékerdőkben. Gyorsan nő, hamar termőre fordul.

Képek

• 
  Alak
• 
  Virágok
• 
  Levelek és termés
• 
  Kinyitott termés magokkal
• 
  Magok
• 
  Magok

Források

• Bartha D. (1999): Magyarország fa- és cserjefajai. Mezõgazda Kiadó, Budapest
• Gencsi L. - Vancsura R. (1992): Dendrológia. Mezõgazda Kiadó, Budapest
• Koloszár J. (2004): Erdőismerettan. Kézirat. Nyugat- Magyarországi Egyetem, Sopron