Híoszi tengeri csata
| Híoszi tengeri csata | |||
 | |||
| Konfliktus | Híoszi tengeri csata | ||
| Helyszín | Az Égei-tenger Híosz közelében | ||
| Eredmény | Johannita győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| Szemben álló erők | |||
| Veszteségek | |||
| Térkép | |||
 Híosz
Pozíció Görögország térképén
| |||
 é. sz. 38° 24′ 00″, k. h. 26° 01′ 00″38.400000°N 26.016667°EKoordináták: é. sz. 38° 24′ 00″, k. h. 26° 01′ 00″38.400000°N 26.016667°E | |||
A híoszi tengeri csatát 1319. július 23-án vívták a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend és a Szmirnai Bejség az égei-tengeri Híosz-sziget közelében.
A csata
[szerkesztés]1313 után a rend szövetséget kötött a Híosz szigetét uraló két genovaival, Martino és Benedetto Zaccariával, akiknek érdekükben állt az anatóliai partokról induló török portyázók elleni fellépés. A megállapodás részleteiről nem tudni, de 1319-ben egyesült erővel léptek fel a törökökkel szemben.[1]
A johannita parancsnok, Albert von Schwarzburg 24 hajóval, nyolcvan lovaggal, egy gályával és hat híoszi hajóval ütközött meg az Epheszoszból kihajózó törökökkel. A tíz gályából és 18 egyéb hajóból álló muzulmán flottából mindössze hat hajónak sikerült megmenekülnie. A csatában sok törököt lemészároltak. Schwarzburg és flottája ezután elfoglalta a léroszi várat, új helyőrséget hagyott ott, majd sok fogollyal visszatért Rodoszra.[2]
A győzelem egy új korszak beköszöntését jelentetteː a rend először hajtott végre nagyobb akciót nyugati és pápai segítség és felszólítás nélkül. A pápa a csata után gratulált Schwarzburgnak, és visszahelyezte ciprusi parancsnoki posztjára, ahonnan 1317-ben, a Foulques de Villaret nagymester elleni puccsban távolították el. Az egyházfő Kosz szigetét is Schwarzburgnak ígérte, ha sikerül elfoglalnia.[3]
1320-ban Schwarzburg újabb akcióra indult négy gályával és húsz könnyebb hajóval. A flottát hat genovai gálya egészítette ki. A johannita hajóhad megtámadta a Rodosz inváziójára induló, nyolcvan hajóból álló török flottát, és súlyos veszteségeket okozott. A következő években gyakran keltek szárnyra hírek a sziget elleni támadásról, de komoly invázió a következő száz évben nem fenyegette Rodoszt.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Buttgieg-Phillips 168-169. oldal
- ↑ Hazard 289-290. oldal
- ↑ Buttgieg-Phillips 170. oldal
- ↑ Hazard 290. oldal
Források
[szerkesztés]- ↑ Buttgieg-Phillips: Emanual Buttgieg, Simon Phillips. Islands and Military Orders, c.1291-c.1798. Hozzáférés ideje: 2020. július 26.
- ↑ Hazard: H. W. Hazard. The Hospitallers at Rhodes 1326-1421 [archivált változat]. Digicoll Library. Hozzáférés ideje: 2020. július 23. [archiválás ideje: 2020. szeptember 23.]