Hínáros békaszőlő
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||
| ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hínáros békaszőlő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hínáros békaszőlő témájú médiaállományokat és Hínáros békaszőlő témájú kategóriát. |
A Potamogeton perfoliatus (hínáros békaszőlő[1][2]) a békaszőlőfélék családjába tartozó évelő vízi növény, mely álló- és folyóvizekben is megtalálható, és édesvízi életmódot folytat. Dél-Amerika és az Antarktisz kivételével mindenhol fellelhető.
Jellemzése
[szerkesztés]
A hínáros békaszőlő kúszó évelő gyökértörzsből nő ki, mely időszakosan akár 3 méteres szárat is növeszt.[3] A vízbe merülő levelei oválisak, áttetszők, 20 20–115 mm hosszúak és 7–42 mm szélesek, a szárat körül ölelik, a teteje sík, a középső erezetből mindkét oldalon 5-12 ér indul ki.[3] Színük jelentősen eltér, lehetnek világos- vagy sötétzöldek, sárgák, olíva színűek vagy barnásak.[3] Nincsenek úszó levelei. A pálhák gyengék, a levelek megjelenése után azonnal leesnek. Kicsi leveleit június és szeptember között hozza.[4] Gyümölcsei 4 mm átmérőjűek, olívazöld színűek.
Két alfajt írtak le eddig. A perfoliatus az óvilág lakója. Észak-Amerika keleti tengerpartján és az öböl-államokban a bupleuroides alfaj terjedt el.[5]
A növekedési lehetőségek változásával a többi békaszőlő[3] lehet, hogy csak ökotípusa a fajnak, és nem kimondottan alfajok. Régebben a P. richardsoniit is a P. perfoliatus egyik alfajának tartották, de most már külön fajként van számon tartva.[6]
A többi nagy levelű békaszőlőhöz hasonlóan a hínáros békaszőlő is tetraploid, ahol 2n=52.[7]
A hínáros békaszőlő nehezen téveszthető össze a többi békaszőlőfajjal, de ez alól talán a P. praelongus lehet kivétel. Észak-Amerikában nagyon hasonlít hozzá a P. richardsonii, de annak a pálhája még a szár alsóbb részén is rostokra esik szét, míg a P. perfoliatus esetében ez azonnal elválik tőle.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BSBI List 2007 (xls). Botanical Society of Britain and Ireland. [2015. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 17.)
- ↑ Claspingleaf pondweed (Potamogeton perfoliatus) Plant Fact Sheet. USDA-Natural Resources Conservation Service, National Plant Materials Center, 2010 [2022. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 28.)
- ↑ a b c d Preston C.D. (1995) Pondweeds of Great Britain and Ireland. BSBI Handbook No. 8. Botanical Society of the British Isles, London.
- ↑ Rose, Francis. The Wild Flower Key. Frederick Warne & Co, 491–492. o. (2006). ISBN 978-0-7232-5175-0
- ↑ Naturhistorika riksmuseet (Sweden) Ålnate Potamogeton perfoliatus L., northern hemisphere range map
- ↑ a b Haynes R.R., Hellquist C.B. Flora of North America: Potamogetonaceae. Accessed 11 November 2014.
- ↑ Kaplan Z., Jarolímová V., Fehrer J, 2013. Revision of chromosome numbers of Potamogetonaceae: a new basis for taxonomic and evolutionary implications. Preslia, 85, 421-482.
