Ugrás a tartalomhoz

Három Tenor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Három Tenor
Információk
Alapítva1990
Műfaj
Tagok
Sablon • Wikidata • Segítség

A Három Tenor (angolul: The Three Tenors) népszerű énekegyüttes. Tagjai José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti. A trió 1990-től 2003-ig működött.

Luciano Pavarotti
Plácido Domingo

Története

[szerkesztés]

A trió együttműködése 1990. július 7.-én kezdődött, az 1990-as FIFA világbajnokság fináléján tartott előadásukkal, amelynek a televíziós közvetítését 800 millió ember nézte az egész világon.[1] A kép, amin három tenor elegáns ünneplő ruhában énekelt a futball világbajnokságon, megragadta a közönség figyelmét.[2] Ennek a koncertnek a lemezfelvétele lett a legtöbb példányban elkelt klasszikus zenei lemez,[3] melynek hatására még több koncert és lemez született. 1994-ben, 1998-ban és 2002-ben is felléptek a világbajnokság fináléján.[2] A világon számtalan városban koncerteztek, általában stadionokban vagy hasonló nagy arénákban, nagy közönség előtt.[4][5] Utolsó közös fellépésük az ohiói Columbusban volt, 2003. szeptember 28.-án.

Jellegzetes dalaik a Nessun dorma (Puccini Turandot című operájából), amelyet általában Pavarotti énekelt, és az ’O sole mio című ballada.[6]

Népszerűségük miatt a „Három tenor” kritikákat is kapott, mivel népszerűvé tették az opera műfaját. Főleg az opera rajongók kritizálták őket. Domingo így reagált rá: „A puristák szerint ez nem opera. Persze, hogy nem opera. Nem is szeretne az lenni. Ez egy olyan koncert, ahol énekelünk operát, dalokat, utána dal egyveleget énekelünk… Nagyon tiszteljük, amikor az emberek kritizálják ezt. Nekik nem is kell eljönniük. Békén kéne hagyni azokat, akik eljönnek és szeretik.”[7] Martin Bernheimer kritikus arra panaszkodott, hogy a Három Tenor pénzügyi okokból játszott, és nem a művészet miatt.[8] Az első világ körüli turnéjukon mindhárman egymillió dollárt kaptak koncertenként.[9] Egy interjúban Pavarotti úgy reagált, hogy annyit keresnek, amennyit megérdemelnek, és senkit nem kényszerítenek arra, hogy fizessen nekik. Domingo ezt mondta: „17 előadást tartok 25 nap alatt. Kérdezd meg, mennyit kapok érte… 30 éven át beleadtuk a lelkünket abba, amit csináltunk. Úgy gondoljátok, hogy nem érdemlünk érte pénzt?” Carreras pedig kiemelte, hogy a sportolókhoz, popénekesekhez és filmsztárokhoz képest mennyivel kevesebbet kaptak.[10]

José Carreras

Diszkográfia

[szerkesztés]
  • Carreras Domingo Pavarotti in Concert (1990)
  • The Three Tenors in Concert 1994 (1994)
  • The Three Tenors: Paris 1998 (1998)
  • The 3 Tenors Christmas (2000)

Filmográfia

[szerkesztés]
  • Carreras Domingo Pavarotti in Concert (DVD/VHS, 1990)
  • The Three Tenors in Concert 1994 (DVD/VHS, 1994)
  • The Vision: The Making of 'The Three Tenors in Concert' (1995)
  • The Three Tenors: Paris 1998 (DVD/VHS, 1998)
  • The 3 Tenors Christmas (DVD/VHS, 2000)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The Original Three Tenors in Concert. Classic FM
  2. ↑ a b The Music Industry Handbook. Routledge, 219. o. (2016. december 7.) 
  3. ↑ Garrett Malone's Guide to Classical Music. Google Books
  4. ↑ Noel Hynd. The Prodigy: Author's Revised Edition. Damnation Books, 244–. o. (2009. december 7.). ISBN 978-1-61572-022-4. Hozzáférés ideje: 2013. július 30. 
  5. ↑ Orient-express Magazine. Venice Simplon-Orient-Express Limited, 32. o. (1996). Hozzáférés ideje: 2013. július 30. „The Three Tenors' tour begins on June 29 at the Kasumigaoka National Stadium in Tokyo, then on July 6, it is Wembley Stadium in London, scene of Pavarotti's solo triumph a decade ago. Vienna Prater Stadium follows on July 1 3, the New ...” 
  6. ↑ Dan Fox. Mandolin Gold: 100+ of the Most Popular Selections Arranged for Mandolin. Alfred Music Publishing, 40–. o. (2002. december 7.). ISBN 978-1-4574-1716-0. Hozzáférés ideje: 2013. július 30. „No, the name of this piece is not „O Solo Mio.” The correct title means „Oh, my sun.” The Three Tenors always got ecstatic cheers when they sang this famous Italian song, and as „It’s Now Or Never”, the song was a hit for Elvis…” 
  7. ↑ „A crisp tenor”, The Guardian, 1998. augusztus 14.. [2005. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. augusztus 1.) 
  8. ↑ „A look back at the Three Tenors concert at Dodger Stadium”, Los Angeles Times, 2014. július 16. (Hozzáférés: 2015. augusztus 1.) „One of the most popular and lucrative franchises in classical-music history, the Three Tenors was a cultural phenomenon, inspiring adoration among fans and disdain from music purists who regarded the enterprise as a shameless money grab… In the article, [music critic Martin Bernheimer] criticized the promotional hype surrounding the event and accused the tenors of trivializing their art form.” 
  9. ↑ „The Three Tenors Juggernaut”, The New York Times, 1996. március 24. (Hozzáférés: 2015. augusztus 1.) 
  10. ↑ The Three Tenors: Grazie, Grazie and Grazie. Chicago Tribune
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Három_Tenor&oldid=25641917”