Gyilkos csomorika

Gyilkos csomorika
	Ernyős virágai
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 5 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Ernyősvirágzatúak (Apiales);
Család:	Zellerfélék (Apiaceae);
Alcsalád:	Zellerformák (Apioideae);
Nemzetség-; csoport:	Oenantheae;
Nemzetség:	Csomorika (Cicuta);
Faj:	C. virosa;
Tudományos név
	Cicuta virosa; L.
Szinonimák
	Cicuta angustifolia Kit.; Cicuta baldacciana Degen ex Bald.; Cicuta cellulosa Gilib. [Invalid]; Cicuta mackenzieana Raup; Cicuta nipponica Franch.; Cicuta orientalis Degen; Cicuta pumila Behm; Cicuta tenuifolia Schrank; Cicuta virosa f. angustifolia (Kit.) Schube; Cicuta virosa var. latisecta Celak.; Cicuta virosa f. latisecta (Celak.) Y.C.Chu; Cicuta virosa f. longiinvolucellata Y.C.Chu; Cicuta virosa var. nipponica (Franch.) Makino; Cicuta virosa var. orientalis Degen & Bald.; Cicutaria aquatica Lam.; Cicutaria virosa Delarbre; Coriandrum cicuta Roth;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Gyilkos csomorika témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Gyilkos csomorika témájú médiaállományokat és Gyilkos csomorika témájú kategóriát.

A gyilkos csomorika vagy egyszerűen csomorika^[2] (Cicuta virosa) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó növényfaj. Korábban vízibüröknek^[3] is nevezték.

Előfordulása

A gyilkos csomorika elterjedési területe Európában: Észak-, Közép- és Dél-Európa, valamint a Brit-szigetek. Európán kívül még megtalálható Ázsia mérsékelt övi területein, Grúziától Japánig, valamint a trópusi Indiában is. Kanadában és Alaszkában is fellelhető ez a növényfaj.

Hazánkban a Tisza-tavon^[4] és a Hármas-Körös vizén^[5] megtalálható.

Megjelenése

A gyilkos csomorika többnyire vízben álló, évelő növény. Gyöktörzse függőleges, gumósan megvastagodott, belül üreges és haránt válaszfalakkal több kamrára tagolt. Szára 50–150 centiméter magas. Levelei nagyok, kétszeresen-háromszorosan szárnyasak. A levélkék épek, lándzsásak vagy szálasak, 4–8 centiméter hosszúak és 6–12 milliméter szélesek, szélük durván fűrészes. A virágok 8–20 sugarú ernyőkben helyezkednek el. A gallérlevelek hiányoznak, vagy csak 1-2 fejlődik, a gallérkalevelek száma 6–8. A termés kerekded, bordázott, a hosszánál szélesebb.

Tőkéje könnyen összetéveszthető a pasztinákéval, illetve a zellerével.^[6]

Életmódja

A gyilkos csomorika kisebb-nagyobb tavak partján, nádasokban, magas sásosokban, dagadólápokon nő.

A virágzási ideje júliustól szeptember végéig tart.

Érdekességek

1541-től már van forrás arra nézve, hogy latinul cicutának nevezték a növényt, ami zavart keltett, lévén a cicuta a foltos bürök megnevezésére is szolgált. A nevek körüli zavart a modern rendszertan atyja, Carl von Linné tisztázta azzal, hogy 1737-ben visszaállította a bürök nemzetség régebbi latin nevét, a coniumot (a foltos bürök megnevezésére pedig a Conium maculatum kettős nevet alkalmazta).^[7]

A gyilkos csomorika a legmérgezőbb növények közé tartozik. Minden része, de elsősorban kellemes, zellerillatú, édes ízű gyöktörzse erősen mérgező cikutoxint tartalmaz. A faj ennek ellenére a termesztett ernyősvirágzatú növényfajok egy részénél (ánizs, édeskömény, fűszerkömény) kártevőnek számító köménymoly (Depressaria daucella) egyik fő tápnövénye.