Ugrás a tartalomhoz

Gyarmati Zsolt (képzőművész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyarmati Zsolt
Született1968. március 26. (56 éves)
Nyíregyháza, magyar
Nemzetiségemagyar
Stílusaen:Urban art
en:Installation art
IskoláiBessenyei György Tanárképző Főiskola (1987-1991)
Mestere(i)Barczi Pál
Bényi Árpád
Aki hatott ráGalántai György

Gyarmati Zsolt (Nyíregyháza, 1968. március 26. –) magyar festő, installációs művész. Az en:Urban art egyik legjelentősebb hazai képviselője.

Pályája

[szerkesztés]

Gyarmati Zsolt Budapesten él; a kétezres évek óta hazai és külföldi kiállítóhelyeken rendszeresen kiállító művész.

„Világszemléleti állásfoglalásom értelmében az ember eredendően nem a Semmiben és nem is az Információban van, hanem beszorulva közéjük abba az állapotba, amit Zajnak nevezünk, azaz a lényegi informálódást teljesen zavaró, fel nem fogott háttérüzenetek özönében. Kulcsfontosságú alapélmény ezért a képek foganásakor az az információs Zaj, amely a fizikai valóságot felülírja a képzeletben, majd az érzékelés folyamata során traumát keletkeztet. A trauma két irányba lök: az egyik póluson a rombolás, a másikon a formát nyert kreativitás irányába mutat. E kettősség mentén képesek megfogalmazódni a lehetséges üzenetek, amelyek a kommunikatív entitások tartalmait hordozzák.[1]

Művészete

[szerkesztés]

Modulokra szedhető, majd ezen modulokból újra összeállítható táblaképeket, ezekből installációkat, valamint animációkat, grafikákat készít. Jellemző rá tehát a kortárs elektronikus tánczenében – a technóban – kialakult mintázó elv; mind az egyes művek, mind az egyes műveken belüli kompozíciók tekintetében. Festmény-moduljai a képtörténet vizuális agresszivitásának – informel, hard-edge festészet, köztéri hirdető felületek túltelített kollázsai – esszenciájaként fölfoghatók, azzal a kiegészítéssel, hogy a művész ezen agresszorokat megszemélyesítő, a digitális képalkotás jegyében fogant ügynökeit (ha úgy tetszik, démonokat) kiábrázolja, ezáltal a kiábrázolás magán a fogalom értelmezhetőségén át kapcsolódik a spiritualitáshoz.

Gyarmati képei Umbero Ecói értelemben vett nyitott művek , azaz interpretációs lehetőségeik nem behatároltak, szubsztanciálisan indetermináltak, a használót folyton változó olvasatokra késztető ingerkonfigurációk, struktúraként pedig elemek kölcsönös relációba állítható együttesei. Amennyiben az Új Realisták korai 60-as években Párizs utcáin begyűjtött majd roncsolt, visszafejtett plakátjait dekonstrukciónak nevezhetjük, Gyarmati művei fordított dekonstrukciós kísérletek; melyekben a rétegeket nem visszafejti, hanem egymásra építi, és ezt a rendszert részben átláthatóvá teszi.

Manifesztumában az ember helyét a {{quote|Világszemléleti állásfoglalásom értelmében az ember eredendően nem a Semmi és az Információ közötti zajnak nevezett térbe helyezi, s művei kiindulópontjaként is ezt a Zajt jelöli meg. A Zaj mélyére merülés traumát eredményez ugyan, de a rombolás és kreativitás pulzáló stációit is előidézi. Ez a kettősség az ókori művészetfelfogás ambivalenciájával rokon, melyben a tisztelet a félelemmel párosult. A veszélyt a határmezsgyékre vivő elragadtatás jelentette, mely kivonhat az önellenőrzés alól és olyan dimenzióba ragadhat, ahonnét nehéz visszatérni a valóságba.

Ekvivalens[2] és ikonszerű képtípust használ. Stílusára hatott továbbá formai megoldásokban az art brut, az action painting és a számítógépes grafika képkockákon alapuló eljárása.

Témája a „multi-idejű képi információ”: egyes művei átjárók a fizikai világ dolgai és az emberi fajra jellemző, folyton mozgásban, jelentés-vándoroltatásban lévő képzeleti világ közt. Gyarmatira jellemző, hogy e mintázó elvet kiterjeszti korábbi műveire is; újabb kompozíciókba építi be őket. Így a műteremből kikerülő művek sajátos műtárgy-ontológiai esetet képeznek: folyamatos mozgásban lévő művészetének rekvizitumaivá[3] válnak.

Gyarmati pixelszörnyei korai számítógépes játékokat idéznek, melyeket a divat ciklikussága és a retróhullám újra leporolt. Keletkezéstörténetük azonban a 80-as éveknél jóval korábbra nyúlik vissza. A 20-as évek robotjait az irodalomból, filmművészetből éppen úgy ismerhetjük, mint a dadaista szeánszokból. Ezek a geometrikus lények a fordista rendszer elgépiesedett dolgozóinak metaforáiként jelentek meg. A robotok történetében még néhány évszázadot visszalépve a homonkulusz középkori mágikus figurájáig jutunk el. Ezek közelebb állnak Gyarmati lényeihez, mert a kora-huszadik századi robotokkal ellentétben nem egy embertömeget szimbolizálnak, hanem egyéni individuumokként jelennek meg, akik csak „teremtőjükkel“ állnak szoros kapcsolatban. A pixel-szörnyek alakjában tehát paradox módon a tudományos materializmus és a középkori mágikus gondolkodás egységet alkot. A művész kompjútergenerált démonai visszatérnek ős-eredetükhöz.

Gyarmati neoanimisztikus esztétikája a kortárs (poszt-) digitális kultúránknak arra a dimenziójára emlékeztet bennünket, mely nem egyszerűen „hátrafelé”, a modernitás „mögé”, mutat, hanem az érzékelési struktúrák kreatív újraértelmezését teszi szükségessé, akár a modernitásról való lemondás árán is. Vagyis nem valamiféle reakciós romantikáról van szó, hiszen a diszkvalifikált „természetfeletti” csak a modernitás imperializmusának egyik hatalmi projekciója. A szörnyváros testében foglyul ejtve (poszt-) digitális mágiára van szükségünk, hogy hatékonyabban tudjuk megélni saját hibrid létmódunkat, melynek egyik formája a „mesterséges élet” dinamikájától hajtott démonná válás.

Neoanimisztikus esztétikája a kortárs (poszt)digitális kultúránknak arra a dimenziójára emlékeztet bennünket, mely nem egyszerűen „hátrafelé”, a modernitás „mögé”, mutat, hanem az érzékelési struktúrák kreatív újraértelmezését teszi szükségessé, akár a modernitásról való lemondás árán is. Vagyis nem valamiféle reakciós romantikáról van szó, hiszen a diszkvalifikált „természetfeletti” csak a modernitás imperializmusának egyik hatalmi projekciója. A szörnyváros testében foglyul ejtve (poszt)digitális mágiára van szükségünk, hogy hatékonyabban tudjuk megélni saját hibrid létmódunkat, melynek egyik formája a „mesterséges élet” dinamikájától hajtott démonná-válás.

Egyéni kiállításai[4] (válogatás)

[szerkesztés]

Csoportos kiállításai[4] (válogatás)

[szerkesztés]

Művészeti Vásárok[4]

[szerkesztés]

Portréfilmek

[szerkesztés]

Monográfiák

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. részlet Gyarmati Zsolt manifesztumából Traumaverzum szerzői kiadás 2011.
  2. Arthur Segal kifejezése az általa megalkotott demokratikus, alá-fölérendeltségi viszonyokat nélkülöző, szőnyegszerű képre.
  3. a performanszművészetből kölcsönzött kifejezés az időben kibomló művészeti forma után maradó esetleges artefaktumra.
  4. a b c Lista a művész honlapja alapján