Ugrás a tartalomhoz

Gyantagubacs-ilonca

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyantagubacs-ilonca
Gyantagubacs-ilonca hernyója
Gyantagubacs-ilonca hernyója
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Tagozat: Cossina
Altagozat: Cossina
Öregcsalád: Tortricoidea
Család: Sodrómolyfélék (Tortricidae)
Alcsalád: Olethreutinae
Nem: Retinia
Faj: R. resinella
Tudományos név
Retinia resinella
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Petrova rexinella
  • Petrova resinella
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyantagubacs-ilonca témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyantagubacs-ilonca témájú médiaállományokat és Gyantagubacs-ilonca témájú kategóriát.

Egy gyantagubacs

A gyantagubacs-ilonca (Retinia resinella) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó sodrómolyfélék (Tortricidae) családjának Magyarországon is honos faja.

Elterjedése, élőhelye

[szerkesztés]

Egész Európában elterjedt. Hazánkban is megtalálható mindenütt, ahol egyetlen ismert tápnövénye, az erdeifenyő (Pinus silvestris) él.

Megjelenése

[szerkesztés]

Fekete szárnyát ezüstösen csillogó szürke hullámvonalak szelik át. A szárny fesztávolsága 15–22 mm. A vörösbarna, fekete fejű hernyó mintegy 11 mm hosszúra nő meg.

Életmódja

[szerkesztés]

A populáció egy része egy, más része két év alatt fejlődik ki. Április–májusban rajzik, és a rügykoszorú alatti rügyre rakja petéit. A kis hernyók eleinte a tűhüvelyben, majd a hajtáscsúcson, az új rügykoszorú tövében rágnak. A hernyó gyantával és ürülékkel megerősített, sátortetőhöz hasonló, fehéres szövedékcsövet készít, és ennek védelmében kezdi rágni az ágat. A cső szerepét idővel átveszi a kifolyó és „gubaccsá” duzzadó gyanta. Telelés után a hernyó tovább rág, és a gubacs végül akár diónyira is nőhet. Hazánkban a populáció nagyobbik része egyéves ciklusú, de a Dunántúlon vannak két évig fejlődő egyedek is. Ha egy ilyen gubacsát felbontjuk, a belsejében két, választófallal elkülönített kamrát találunk, amelyek egyikében a hernyó ürüléke gyűlik.

Névváltozatok

[szerkesztés]
  • kormos gyantamoly[1]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Mészáros Zoltán – Szabóky Csaba: A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma. Budapest: Agroinform. 2005. arch Hozzáférés: 2018. április 6. (PDF)