Ugrás a tartalomhoz

György István (újságíró)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: György István (egyértelműsítő lap).
György István
Született1912. augusztus 13.
Budapest
Elhunyt1977. január 3. (64 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar, magyar
HázastársaKaralyos Éva (h.1945-1977)
Foglalkozásatisztviselő, író, újságíró
KitüntetéseiRózsa Ferenc-díj (1963)
SírhelyeFarkasréti temető (37/2-7-17)[1][2]
Sablon • Wikidata • Segítség

György István (született Groszmann) (Budapest, 1912. augusztus 13.[3] – Budapest, 1977. január 3.[4]) magyar tisztviselő, író, újságíró.

Életpályája

[szerkesztés]

Budapesten született Groszmann Ármin (György Ágoston) kereskedő és Breitner Margit gyermekeként.[5] A második világháború idején magántisztviselő volt. 1945-ben lett újságíró a Szabadság című lapnál, majd a Szabad Nép, a Népszabadság és a Független Magyarország munkatársa lett. Történelmi témákkal is foglalkozott. Munkásságára az Ólombetűs vallomások című műsorban emlékezett 1972-ben.

Művei

[szerkesztés]
  • Fegyvertelenül a tűzvonalban (dokumentumregény, 1944–1945)
  • Halálraítéltek (kisregény, 1957)
  • Nem könnyű vezetni! (riportok, 1962)
  • Soha többé! (riportok, Rényi Péter bevezetőjével, 1963)
  • Sok boldogságot Magyarország (album, 1965)
  • Szocialista brigádok reflektorfényben (1965)
  • A Teleki Pál dosszié (1968)
  • Kétezerötszázan voltak (riportok, 1970)
  • Az első évek 1945–48 (album, 1970)

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=György_István_(újságíró)&oldid=26759583”