Ugrás a tartalomhoz

Gyöngyösy József Pál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyöngyösy József Pál
Vasárnapi Ujság – 1857/4. Élet- s jellemrajzok Gyöngyösy Pál (arczkép)
Vasárnapi Ujság – 1857/4. Élet- s jellemrajzok Gyöngyösy Pál (arczkép)
Született1779. július 20.[1]
Elhunyt

Csorna
Foglalkozásapap
SablonWikidataSegítség

Gyöngyösy József Pál (Darma, Ung vármegye, 1779. július 20.Csorna, 1857. március 18.) kanonok, csornai prépost.

Élete

[szerkesztés]

Nemes szülők gyermeke, Gyöngyösy István költő leszármazottja. Alsóbb iskoláit az ungvári gimnáziumban végezte el 1797-ben; a bölcseletet és a jogot a pesti egyetemen hallgatta és 1804-ben a premontrei kanonokrendbe lépett. 1806. december 25-én Veszprémben miséspappá szentelték föl. 1808-ban a keszthelyi k. gimnázium igazgatója, házfőnök, tanár és hitszónok volt, később pedig a Festetics György gróf által alapított magánlíceumban a történelmet adta elő. 1812-től 1815-ig a csornai levéltárnál mint olvasó-kanonok működött. 1815-ben Szombathelyen mint házfőnök, a gimnázium igazgatása mellett, a tanári és hitszónoki teendőket is viselte. 1820. augusztus 28-án a király csornai prépostnak nevezte ki. A prépostságában lévő templomokat és rendházakat, úgyszólván romjaikból emelte ki; Csornán 10 000 kötetből álló csinos könyvtárt alkotott; az őslevéltárt sajátkezűleg rendezte és a gondjai alatt álló két gimnáziumot szakbeli könyvekkel szerelte fel.

Az 1825. évi országgyűlésen Czindery Lászlónak a szerzetesek ellen intézett panaszára figyelmet keltő mentő beszédet tartott.

Munkája

[szerkesztés]
  • Dictio directoris gymnasii Keszthelyiensis ad juventutem scholarum dum semestr. classificatio perlegeretur. 1810. Weszpremii.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Gyöngyösy, Paul II. (BLKÖ)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Első füzet, vagyis országgyülési emlény az 1843-44-iki országgyülés emlékezetére. Harmadik kiadat. Pest, 1861. Id. Poldini Ede és Noséda ny.