Gustav Friedrich Großmann
Gustav Friedrich Großmann | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1746. november 30. Berlin |
Elhunyt | 1796. május 20. (49 évesen)[1][2] Hannover |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav Friedrich Großmann témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gustav Friedrich Wilhelm Großman (Berlin, 1746. november 30. – Hannover, 1796. május 20.) német színész és színműíró.
Pályafutása
[szerkesztés]Porosz követségi titkár volt Danzigban, később mint magánzó élt Berlinben, ahol Lessinggel megismerkedett. Fogadásból három nap alatt megírta Die Feuersbrunst című vígjátékát, mely nagy színpadi sikert aratott, a nyolc nap alatt kidolgozott Wilhelmine von Blondheim című tragédiája még zajosabb fogadtatásban részesült. 1774-ben, Gothán való átutazása alkalmával, a Seyler színtársaság kérelmére a Minna von Barnhelmben Riccaut de la Marliniere szerepét játszotta, amikor oly rendkívüli tetszést aratott, hogy azontúl a színészetnek szentelte életét. 1778-ban a bonni színház vezetését vette át, 1784-ben egy új társasággal Németország több városában, utoljára Hannoverben játszott, amikor a francia forradalom eseményei őt a színpadon olyan szabadelvű nyilatkozatokra ragadták, hogy a kormány 6 hónapra bezáratta és további föllépését megtiltotta. Darabjai közül nagyobb sikert arattak még: Nicht mehr als sechs Schüsseln (1780) című családi életképe és Adelheid von Veltheim (1780), valamint Henriette (1777) című vígjátékai. Neje Carolina Sophia Augusta Flittner,[3] született Hartmann, Gotha, 1752. december 25., férjével az igazgatói teendőket vezette, rövid ideig mint színésznő is szerepelt. Meghalt 1784. március 28-án. Első férjétől, Flittnertől leánya született, aki később Friederike Bethmann néven nagy színpadi sikert aratott.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Deutsch Biografie
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Grossmann, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X