Guillaume Métayer
| Guillaume Métayer | |
 | |
| Született | 1972 (52 éves)[1] Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | École normale supérieure |
| Kitüntetései | Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (2014. november 13.)[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Guillaume Métayer (Párizs, 1972 –) francia költő, irodalomtörténész, műfordító.
Élete
[szerkesztés]1972-ben született Párizsban. Az École normale supérieure-ön szerezte meg diplomáját a klasszikus irodalom területén, előbb a Cambridge-i Egyetemen tanított, majd a Sorbonne-on a 17. és 18. századi francia nyelv és irodalom kutatóközpontjának tudományos munkatársa lett (Paris IV). 2009-ben Marc Fumaroli történész és akadémikus tanítványa lett.
Munkássága
[szerkesztés]A magyar és a német irodalom műfordítója, a Po&sie folyóirat szerkesztője, a CNRS tudományos munkatársa, a 17. és a 18. század francia nyelvét és irodalmát kutató központ (CELLF) munkatársa. Kutatásaiban összehasonlító irodalommal foglalkozik (francia, német, magyar), valamint az irodalom és a filozófia közötti kapcsolatokra specializálódott.
Első verseskötete, a Fugues (Fúgák) 2002-ben jelent meg az Éditions Aumage kiadásában, melyben a zene és az idő kapcsolatával foglalkozik. Évtizedek óta fordítja a magyar irodalom szerzőinek műveit, például Garay János, József Attila, Krúdy Gyula, Kemény István, Petőfi Sándor, Tóth Krisztina.
2011-ben kiadta Anatole France és az irodalmi nacionalizmus: szkepticizmus és hagyomány című könyvét a Éditions du Félin-nél, amelyért megkapta a Revue des deux Mondes-díjat. A Flammarionnál 2011 májusában jelentette meg Nietzsche et Voltaire című monográfiáját. E mű elkészítéséhez Métayer elmélyült a német gondolkodó munkájába, hogy megpróbálja megtalálni a Candide vagy az optimizmus szerzőjének nyomait. Voltaire hatott volna Nietzche-re? Ezt a kérdést tette fel munkájában, amelyért a negyven évnél fiatalabb humán tudományokban kutatók munkáját jutalmazó Émile Perreau-Saussine-díjat kapott.
Művei
[szerkesztés]Szépirodalom
[szerkesztés]- Fugues: poèmes, Paris, Aumage, 2002
- Libre Jeu, préface de Michel Deguy, dessins d’Alfred Bruckstein, Paris: Caractères, 2017
- Karol Beffa, Aleksi Cavaillez et Guillaume Métayer: Ravel. Un imaginaire musical, roman graphique, Paris: Seuil/Delcourt, 2019 (mention spéciale du jury du Prix Livres & Musiques de Deauville 2020)
Versei magyar fordításban
[szerkesztés]- Türelemüveg; ford. Imreh András et al., utószó Imreh András, Kemény István, Tóth Krisztina; Magvető, Budapest, 2018 (Időmérték)
Irodalomtörténeti könyvek
[szerkesztés]- Anatole France et le nationalisme littéraire: Scepticisme et tradition, Paris: Le Félin, 2011
- Nietzsche et Voltaire: De la liberté de l'esprit et de la civilisation, préface de Marc Fumaroli, Paris: Flammarion, 2011
- A comme Babel, Sainte-Colombe-sur-Gand: La Rumeur libre, 2020
Fordítások
[szerkesztés]Magyarról franciára
[szerkesztés]- Kemény, István: Deux fois deux: Poèmes, trad. du hongrois et prés. par Guillaume Métayer, Paris: Caracteres, 2008
- József, Attila: Ni père ni mère, traduit et présenté par Guillaume Métayer, Paris: Ed. Sillage, 2010
- Petőfi, Sándor: Nuages: précédé de Féerie, Le dernier homme et Le fou, trad. et prés. par Guillaume Métayer, Paris: Sillage, 2013
- Krúdy, Gyula: Le Coq de Madame Cléophas, traduit par Guillaume Métayer et Paul-Victor Desarbres, Préface d'András Kányádi, Strasbourg, Circé, 2013
- Tóth, Krisztina: Code Barres, trad. du hongrois par Guillaume Métayer, Paris: Gallimard, 2014
- Budapest 1956, la révolution vue par les écrivains hongrois, trad. du hongrois par Guillaume Métayer, Paris, Le Félin, 2016
- Garay, János: Háry János, le vétéran, trad. du hongrois par Guillaume Métayer, préf. Karol Beffa, postface Guillaume Métayer, Paris, éditions du félin, 2018
Németről franciára
[szerkesztés]- Nietzsche, Friedrich, Épigrammes, traduits par Guillaume Métayer, Paris: Sillage, 2011
- Nietzsche, Friedrich, Poèmes complets, édition bilingue, « Bibliothèque allemande », Les Belles Lettres, 2019
Díjai
[szerkesztés]- 2011, Revue des Deux Mondes-díj[3]
- 2011, Émile Perreau-Saussine-díj[4]
- 2011, Henri de Régnier-díj[5]
- 2011, Nicole Bagarry-Karátson-díj[6]
Források
[szerkesztés]- Guillaume Métayer: Egy párhuzamos, szabadabb élet (magyar nyelven). Litera – az irodalmi portál. (Hozzáférés: 2021. augusztus 2.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://viaf.org/viaf/54365269/
- ↑ PREX1425490D
- ↑ Guillaume Métayer primé par la Revue des Deux Mondes. (Hozzáférés: 2021. július 26.)
- ↑ Le Prix Emile Perreau-Saussine remis à Guillaume Métayer. (Hozzáférés: 2021. július 26.)
- ↑ (2020. november 12.) „Prix Henri-de-Régnier” (francia nyelven). Wikipédia.
- ↑ Francia elismerés Kemény István verseinek (magyar nyelven). Litera – az irodalmi portál. (Hozzáférés: 2021. augusztus 10.)
