Guido Adler
| Guido Adler | |
 | |
| Született | 1855. november 1.[1][2][3][4][5] Ivančice[6][7][8][9] |
| Elhunyt | 1941. február 15. (85 évesen)[1][3][4][5][10] Bécs[11][9] |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Melanie Karoline Adler |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Bécsi Egyetem |
| Sírhelye | Wiener Zentralfriedhof |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Guido Adler témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Guido Adler (Ivančice, 1855. november 1. – Bécs, 1941. február 15.[13]) osztrák zenetörténész, író.
Élete
[szerkesztés]Apja, Joachim Adler orvos volt, 1857-ben hunyt el tífuszban. A betegséget egyik betegétől kapta el, ezért feleségének, Franciska Adlernek meghagyta, hogy "soha ne hagyja, hogy akár egyik gyermekünk orvos legyen".[14]
Adler a Bécsi Egyetemen, ezzel egy időben (1868-1874) a Bécsi Zeneakadémián tanult, ez utóbbiban fő tantárgya a zongora, a zeneelmélet és a kompozíció volt, tanárai Anton Bruckner és Otto Dessoff voltak. A konzervatóriumot 1874-ben végezte el. 1878-ban jogi, 1880-ban filozófiai doktorátust szerzett. Zenetörténeti disszertációjának címe Die Grundklassen der Christlich-Abendländischen Musik bis 1600.
1883-ban a Bécsi Egyetemen zenetörténetet adott elő, ekkor írta meg Eine Studie zur Geschichte der Harmonie című munkáját, amely a Sitzungsberichte der Philosophisch-Historischen Klasse der Wiener Academie der Wissenschaften című sorozatban jelent meg. 1884-ben Friedrich Chrysander és Philipp Spitta közreműködésével megalapította a Vierteljahresschrift für Musikwissenschaft című zenetörténelmi szaklapot, amelynek első száma első cikkét ő írta meg Umfang, Methode und Ziel der Musikwissenschaft (1885). A cikkben a zenetudományt két alterületre, historische Musikwissenschaft-ra (történelmi zenetudomány) és systetematische Musikwissenschaft-ra (rendszerező zenetudomány) osztotta. Ez utóbbi magába foglalta a később önálló tudománnyá vált összehasonlító zenetudományt is. Noha ez a felosztás nem pontosan felel meg a mai gyakorlatnak, az európai zenetudomány nagyjából követi, az észak-amerikai gyakorlattal pedig jobbára azonos.[15]
1885-ben az akkor alapított prágai Német Egyetem zenetörténeti és zeneelméleti professzora lett, 1898-ban visszatért Bécsbe, ahol a Bécsi Egyetemen Eduard Hanslick utóda lett. Tanítványai voltak többek közt Anton Webern és Karel Navrátil zeneszerzők is. 1886-ban jelent meg Die Wiederholung und Nachahmung in der Mehrstimmigkeit, 1888-ban Ein Satz eines Unbekannten Beethovenischen Klavierkoncerts című munkája. 1892 és 1893 közt szerkesztette a III. Ferdinánd, I. Lipót és I. József zenei munkáit tartalmazó köteteket.[16] 1894 és 1938 közt a Denkmäler der Tonkunst in Österreich című lap szerkesztője volt; a folyóirat mindmáig a zenetörténet egyik legfontosabb forrása. Adler volt az első zenetörténész, aki kutatásai során erőteljesen hangsúlyozta a stíluskritikát, ez leginkább az általa 1924-től szerkesztett Handbuch der Musikgeschichte című kiadványban figyelhető meg.[17]
Az 1938-as Anschluss után kénytelen volt lemondani a Denkmäler der Tonkunst in Österreich szerkesztői tisztéről. Halálát követően könyvtárát lányától, Melanie Karoline Adlertől elvették,[18][19] s beolvasztották a Bécsi Egyetem könyvtárába.[20] A második világháború végén a könyvtár nagy részét visszaadták a fiának. Az anyag legnagyobb része ma a Georgia Egyetemen található az Amerikai Egyesült Államokban, néhány fontos kötet a Harvard Egyetem gyűjteményébe került.[21]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ Digitalizované pobytové přihlášky pražského policejního ředitelství (konskripce) 1850-1914. (Hozzáférés: 2021. január 6.)
- ↑ a b Research Library in Olomouc: REGO (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 1.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ deduced from category
- ↑ Randel, Don Michael, ed.. Adler, Guido, The Harvard biographical dictionary of music. Cambridge, Massachusetts: Belknap Press of Harvard Univ. Press, 5. o. (1996). ISBN 0-674-37299-9
- ↑ Adler, Tom, and Anika Scott. Lost to the World. 1st ed. USA: XLibris, 2003.
- ↑ Erica Mugglestone, "Guido Adler's 'The Scope, Method, and Aim of Musicology' (1885): An English Translation with an Historico-Analytical Commentary," Yearbook for Traditional Music vol. 13 (1981), 1-21.
- ↑ Adler, Guido. Musikalishe Werke der Kaiser Ferdinand III., Leopold I., and Joseph I.,. Vienna, Austria: Antaria & Company (1892)
- ↑ https://www.britannica.com/biography/Guido-Adler
- ↑ Melanie Karoline Adler: "Ausgezeichnete Herren beraten mich", doew.at. Retrieved 4 August 2019.
- ↑ Melanie Karoline Adler (1888–1942), uibk.ac.at. Retrieved 4 August 2019.
- ↑ Rick Gekoski, Lost, Stolen or Shredded: Stories of Missing Works of Art and Literature, Profile Books, 2013, chapter 11,"Lost to the World: The Library of Guido Adler".
- ↑ Guido Adler - Musicology Then and Now at Harvard University Symposium, Exhibitions, & Concert on Friday, October 13, 2017 Archiválva 2020. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, harvard.edu. Retrieved 4 August 2019.
Források
[szerkesztés]- Életrajza a britannica.com-on
- Életrajza a mahlerfoundation oldalán
- Guido Adler könyvtára a Georgia University oldalán Archiválva 2020. szeptember 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Guido Adler című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
