Guibemantis pulcher

Guibemantis pulcher
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Kétéltűek (Amphibia);
Rend:	Békák (Anura);
Alrend:	Neobatrachia;
Család:	Aranybékafélék (Mantellidae);
Alcsalád:	Mantellinae;
Nem:	Guibemantis;
Faj:	G. pulcher;
Tudományos név
	Guibemantis pulcher; (Boulenger, 1882)
Szinonimák
szinonímák
	Rhacophorus pulcher Boulenger, 1882; Rhacophorus (Rhacophorus) pulcher — Ahl, 1931; Gephyromantis pulcher — Guibé, 1975; Mantidactylus pulcher — Blommers-Schlösser, 1979; Mantidactylus (Blommersia) pulcher — Dubois, 1992; Mantidactylus (Pandanusicola) pulcher — Glaw & Vences, 1994; Guibemantis (Pandanusicola) pulcher — Glaw & Vences, 2006;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Guibemantis pulcher témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Guibemantis pulcher témájú médiaállományokat és Guibemantis pulcher témájú kategóriát.

A Guibemantis pulcher a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Madagaszkár endemikus faja. A sziget keleti részén, a Marojejy-hegységtől az Andonahela Nemzeti Parkig, a tengerszinttől 1400 m-es magasságig honos.^[1]

Megjelenése

Kis méretű, fán lakó Guibemantis faj. A hímek testhossza 25 mm, a nőstényeké 22–28 mm. Orra csúcsától oldalának közepéig zöldestől ibolya színig terjedő sáv fut. Hasi oldala egységesen világos árnyalatú. Bőre sima. Orrnyílásai közelebb helyezkednek el orrcsúcsához, mint a szemeihez. Hallószerve alig kivehető. Mellső lábán csak kezdetleges úszóhártya található. A hímeknek jól kivehető combmirigyeik vannak.^[2]

Petéi türkiz és fekete színűek. Ebihalai nagyon hasonlóak a Guibemantis punctatus fajéhoz, de színezetük eltér, apró zöld pettyek találhatók rajtuk.

Természetvédelmi helyzete

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Számos védett területen megtalálható. Erdei élőhelyének területe csökkenő tendenciát mutat a mezőgazdaság, a fakitermelés, a szénégetés, az invázív eukaliptuszfajok terjeszkedése, a legeltetés és a lakott területek növekedése következtében. Élőhelyét a tetők borításához használt Pandanus levelek gyűjtése is rombolja.

Jegyzetek

↑ A Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar, 3rd, Cologne, Germany: Vences & Glaw Verlags (2007. november 22.). ISBN 978-3929449037
↑ Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln

Források

Boulenger, 1882 : Catalogue of the Batrachia Salientia s. Ecaudata in the collection of the British Museum, ed. 2, p. 1-503 (eredeti publikáció)
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. április 19.)
↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. április 19.) (angolul)
A Guibemantis pulcher az Amphibiaweb oldalon
Amphibian Species of the World 6.0

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[GnV07-1] A Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar, 3rd, Cologne, Germany: Vences & Glaw Verlags (2007. november 22.). ISBN 978-3929449037

[2] Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln

[1]

[2]