Grigorij Alekszejevics Javlinszkij

Grigorij Alekszejevics Javlinszkij
Született	1952. április 10. (72 éves) Lviv
Állampolgársága	szovjet orosz
Foglalkozása	politikus közgazdász egyetemi oktató az Állami Duma képviselője
Tisztsége	Deputy Premier of the Soviet Union (1991. augusztus 24. – 1991. október 2.) az Állami Duma képviselője (2000. január 18. – 2003. december 7.)
Iskolái	Plekhanov Russian Economic University
Kitüntetései	weapon of honor (2000)
Grigorij Alekszejevics Javlinszkij aláírása
weboldal Facebook IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Grigorij Alekszejevics Javlinszkij témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Grigorij Alekszejevics Javlinszkij (oroszul: Григорий Алексеевич Явлинский; (Lvov, 1952. április 10. –) liberális nézeteiről ismert orosz politikus, közgazdász, az Oroszországi Demokrata Párt (Jabloko) elnöke.

Szülei

Apja a háborúban a fronton harcolt, utána Lvovban telepedett le, ahol levelező tagozaton a helyi tanárképző főiskola történelem szakát és a belügyi főiskolát végezte el, ifjúsági nevelőintézetekben nevelősködött. Grigorij anyja Harkovban született, a háború alatt Taskentbe evakuálták, utána családjával Lvovba költözött. A Lvovi Egyetemen végzett, kémiatanárnőként dolgozott. Javlinszkij szülei Lvivben vannak eltemetve.

Pályája

A szovjet korszak idején

A ma Ukrajnához tartozó Lvov városában született 1952. április 10-én. A középiskola utolsó osztályát esti tagozaton fejezte, közben a helyi üveggyárban dolgozott. 1969-ben felvették a Moszkvai Népgazdasági Főiskolára, ahol 1973-ban általános közgazdász diplomát szerzett, utána további három évig volt aspiráns.

Két évig a Központi Szénipari Hivatal kutatóintézetének főmérnöke volt, többek között a szibériai Kemerovo és Novokuznyeck városok bányavállalatainál munkanormák és minősítési rendszerek kidolgozásával foglalkozott. Később a munka- és szociális kérdések állami bizottságának, 1989-ben a Szovjetunió Minisztertanácsának apparátusában gazdasági beosztásokban dolgozott, a gazdasági reformtörekvések egyik fő szószólója és programjainak kialakítója lett. Harmadmagával kidolgozta a Szovjetunió gazdasági reformjának tervezetét, (ez volt az ún. 400 napos, később 500 napos program), de mivel azt nem fogadták el, 1990 őszén lemondott az OSZSZK miniszterelnök-helyettesi tisztségéről. 1985-től 1991. augusztus 20-áig, (az államcsínyig) a kommunista párt tagja volt.

A Szovjetunió felbomlása után

Javlinszkij egy közönségtalálkozón (1997)

1991-ben munkatársaival önálló gazdasági és politikai kutatóközpontot alapított (EPIcentr), ő maga személyesen is részt vett Szentpétervár és Moszkva privatizációs terveinek kidolgozásában. 1993-ban részt vett a „Jabloko” nevű választási tömörülés megalapításában és annak vezetőjeként az Állami Duma képviselője lett. (A jabloko jelentése: alma, de a szó a tömörülés három vezetőjének – Javlinszkij-Boldirjev-Lukin – nevére utal.) A tömörülés később párttá alakult, melynek a kezdetektől Javlinszkij maradt első számú vezetője. A párt a Dumában 1993-tól kezdve önálló frakcióval rendelkezett, támogatottsága azonban csökkent, és a 2003. évi parlamenti választásokon már az 5%-os küszöböt sem sikerült elérniük. Maga Javlinszkij 1996-ban és 2000-ben is jelöltként indult az elnökválasztásokon, de 7,4%, illetve 5,8%-nyi szavazatot sikerült csak elérnie.

2007-ben ismét bejelentette indulását a soron következő elnökválasztáson. Javlinszkij politikai programját az év júniusában pártja vezetősége előtt 7 pontban foglalta össze, majd szeptemberi kongresszusukon „az ország modernizációjának” programját mint a fennálló – szavai szerint „autoriter”, „neobolsevista” – hatalommal szemben alternatívát kínáló megoldást újból kifejtette.

Szintén indult a 2018-as elnökválasztáson, február 7-én regisztrálta őt hivatalos jelöltként az Orosz Központi Választási Bizottság.

Források

• Javlinszkij életrajza a Jabloko párt honlapján
• A Jabloko párt vezetősége előtt 2007 júniusában ismertetett 7 pontos programja
• Javlinszkij programbeszéde pártja 2007 szeptemberi kongresszusán