Grexa Gyula
| Grexa Gyula | |
| Született | 1891. január 2.[1][2] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1977. november 13. (86 évesen)[1][2] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
Grexa Gyula (Budapest, 1891. január 2. – Budapest, 1977. november 13.) művelődéstörténész, tanár.
Élete
[szerkesztés]A Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán végzett és doktorátust szerzett. Állami ösztöndíjasként tanulmányozta a firenzei Laurentiana, a lipcsei Buchgewerbehaus, a berlini és müncheni állami könyvtárak anyagait. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején gróf Károlyi Mihály belső munkatársi köréhez tartozott.
1919-től könyvtáros lett a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd 1927-1949 között, nyugdíjazásáig a Werbőczi (ma Petőfi Sándor) Gimnáziumban tanított.
Gazdag hanglemezgyűjteményéből több zenei előadást tartott a Magyar Televízióban. Georg Anthes (1863-1922) német operaénekes, a Zeneakadémia tanára, és az Operaház főrendezőjének személyi titkára és hagyatékának őrzője volt.
Elismerései
[szerkesztés]
- Emléktábla a Petőfi Sándor Gimnáziumban
Művei
[szerkesztés]- 1913 Caraffa és az eperjesi vértörvényszék. Rozsnyó
- 1917 Arany János Csaba királyfija. Budapest
- 1922 A Csaba-monda és a székely hunhagyomány. Budapest
- 1927 Magyarország kálváriája, Nyugat, XX. évf. 21. szám, 1927. november 1.
- 1971 A közművelődési könyvtárak fonotékáinak feladata a zenei ismeretterjesztésben. Budapest
- 1972 A magyar királyi korona problémái – Die Probleme der ungarischen Königskrone. Überlieferung und Auftrag, Wiesbaden
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes
- ↑ a b Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2020. május 7.)
- ↑ a b c d PIM-névtér. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
Irodalom
[szerkesztés]- Palojtay Béla 1977: Elment a Tanár úr, akinek rossz diákja nem volt. Magyar Nemzet 1977/279.
- Bárány Tamás 1960: Apátlan nemzedék. Budapest
