Ugrás a tartalomhoz

Gran Canaria-i óriásgyík

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gran Canaria-i óriásgyík
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Család: Nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae)
Alcsalád: Gallotiinae
Nem: Gallotia
Faj: G. stehlini
Tudományos név
Gallotia stehlini
(Schenkel, 1901)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gran Canaria-i óriásgyík témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gran Canaria-i óriásgyík témájú kategóriát.

A Gran Canaria-i óriásgyík (Gallotia stehlini) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) családjába tartozó faj. A faj a Kanári-szigetek Gran Canaria szigetének endemikus faja, bár léteznek betelepített populációi Fuerteventura szigetén. Természetes élőhelye a bozótosok, sziklával borított területek, legelők.

Megjelenése

[szerkesztés]

A Gran Canaria-i óriásgyík teljes testhossza meghaladhatja a 80 centimétert, ezzel a Gallotia nem legnagyobb faja. A hímek farok nélküli testhossza 26,5 centiméter lehet, a nőstényeké ennél valamivel rövidebb, 20 centiméter. Feje nagy méretű és a keskenyebb nyaktól jól elkülönül. Hátának színe mind a hímeknél mind a nőstényeknél sötétvörös, vagy szürkésbarna. Sok esetben szabálytalan, világosabb keresztirányú sávok láthatók a hátán és az oldalán. A fejtető és a hát színe gyakran nagyon sötét vagy fekete. Ezzel szemben a kifejlett egyedek torka és pofája világos narancssárga vagy hússzínű. Ez az elszíneződés különösen határozott a hímeknél. A test alsó része fehéres-szürke. A fiatal egyedek hátának színe olajzöld.

Viselkedése

[szerkesztés]

Míg a faj Gran Canaria déli részén valószínűleg egész évben aktív, az északi és a magasabb hegyvidéki területeken a hűvösebb hónapokban jelentős mértékben csökken az aktivitása. Itt az állomány egy része téli pihenőt tart.

A nőstények június-júliusban helyezik el a talajban tojásaikat, melyek 23-29 milliméter hosszúak és 14-18 milliméter szélesek.

Mind növényi mind állati eredetű táplálékot elfogyaszt, étrendjében azonban a növényi eredetű táplálék dominál. Kedveli az édes, túlérett gyümölcsöket, a paradicsomot, emiatt a helyi lakosság kártevőnek tartja. Ragadozói madarak, kutyák, macskák.

Források

[szerkesztés]