Graenzenstein Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Graenzenstein Béla
Portréja a Vasárnapi Ujság 1895. évi 7. számából.
Portréja a Vasárnapi Ujság 1895. évi 7. számából.
Született1847. augusztus 5.
Oravicabánya
Elhunyt1913. január 10. (65 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1895. december 5. – 1906. február 19.)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Graenzenstein Béla (Oravicabánya, 1847. augusztus 5.Budapest, 1913. január 9.[3][4]) országgyűlési képviselő, bánya- és kohómérnök, politikus.

Életpályája[szerkesztés]

Ausztriában és Belgiumban tanulmányozta a vaskohászatot, szénbányászatot. 1870-ben elvégezte a selmecbányai bányászati akadémiát. Ezután a pénzügyminisztériumban dolgozott. 1881-től az állami vasgyárak újraszervezése, a vas- és acélbehozatal korlátozása, újabb gyártási ágak meghonosítása körül szerzett érdemeket. 1886. január 23-án, Bécsben miniszteri tanácsossá, és a dohányjövedéki központi igazgatóság főnökévé nevezték ki. Feladata a veszteséges dohányjövedék átszervezése és annak igazgatása volt. 1892–1896 között a facseti kerület országgyűlési képviselője; 1896–1906 között Oravicabánya országgyűlési képviselője volt. 1896-ban visszatért a pénzügyminisztériumba, ahol 1905-ig szolgált államtitkárként. 1905-ben valóságos belső tanácsossá nevezték ki.

Temetésére a Fiumei Úti Sírkertben került sor.[3]

Családja[szerkesztés]

Szülei: Graenzenstein Gusztáv magyar királyi pénzügyminiszteri osztályfőnök, államtitkár helyettes (1809–1870)[5] és Szende Gabriella[6] voltak (1821–1902).[7]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]