Gomionica kolostor
Gomionica kolostor | |
Település | |
Ország | Bosznia-Hercegovina |
Vallás | szerb ortodox egyház |
Egyházmegye | Banja Luka-i egyházmegye |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 43′ 47″, k. h. 16° 54′ 37″44.729700°N 16.910300°EKoordináták: é. sz. 44° 43′ 47″, k. h. 16° 54′ 37″44.729700°N 16.910300°E | |
A Gomionica kolostor hivatalos honlapja | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gomionica kolostor témájú médiaállományokat. |
A Gomionica kolostor (szerbül: Манастир Гомионица) egy szerb ortodox kolostor Bosznia-Hercegovinában, a Boszniai Szerb Köztársaságban, a templomát a Boldogságos Szűz Mária bemutatására szenteltek. Kmećani faluban található, 42 kilométerre nyugatra Banja Lukától. A kolostor a Zmijanje néven ismert régió spirituális központja.[1]
Története
[szerkesztés]1536 előtt alapították, bár alapításának pontos dátuma nem ismert. A 16. századi források Zalužje néven említették, jelenlegi neve pedig egy közeli folyóról származik. A 16. század második felében az oszmánok a kolostor apátjának tulajdonították Gomionica széles körzete lakosságának békés hozzáállását.[1] A 16. század végén Gomionica már a liturgikus könyvek másolásának fontos központja volt. A boszniai török hatóságok ortodoxokkal szembeni kedvezőtlen politikája miatt a szerzetesek többször elhagyták a kolostort, majd újjáépítették.
A kolostort a 17. század végén (a Szent Liga háborúja után) és az 1730-as években elhagyhatták, legalábbis részben. 1804-ben a kolostor egy tűzvész során teljesen megsemmisült, de 1811-ben újjáépítették A templomot a 18. és 19. században többször felújították.
A kolostortemplom egyhajós épület, 1870-ben freskókkal borított, régebbi, 16. századi kompozíciók alapján. 1900-ban az épületet harangtoronnyal bővítették.
Petar Kočić író a kolostorban szervezett általános iskolába járt. A monostor a második világháború alatt súlyosan megsérült, és apátját, Serafim Štrkićet 1941-ben a náci kötődésű horvát usztasák gyilkolták meg.[2]
A háború után Gomionica női kolostor lett. 1953-ban Jugoszlávia kulturális emlékművévé, 2006-ban pedig Bosznia-Hercegovina nemzeti emlékművévé nyilvánították.[3]
Művészeti és kézműves tárgyak
[szerkesztés]A Gomionica kincstárában a 16–19. században készült ikonok, valamint a 14–17. században készült kéziratok és nyomtatott könyvek találhatók. A kolostornak egykor fából faragott keresztje volt, egy másik, az 1640-ben készült ezüst-aranyozott kereszt, amely később Thomas Gambier Parry magángyűjteményében volt, és később a londoni Courtauld Institute of Art épületébe került.[4]
Képgaléria
[szerkesztés]-
Petar Kočić apját itt temették el
-
A kolostor és környéke
-
A Gomionica kolostor szemből
-
Fekete-fehérben
-
A kőfal és a templomtorony (2021)
-
A klastrom udvara (2021)
-
A templom belső tere (2021)
-
Az épületegyüttes a hegyek között (2021)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Ljiljana Ševo (2003). „Gomionica monastery in the light of recent discoveries”. Zbornik Matice srpske za likovne umetnosti, Novi Sad 34/35, 269–277. o, Kiadó: Matica Srpska. ISSN 0352-6844.
- ↑ Ljiljana Ševo: Gomionica monastery. Bosnia and Herzegovina Commission to Preserve National Monuments, 2006. [2013. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Gomionica monastery (architectural ensemble) (en, sh nyelven). old.kons.gov.ba . Commission to preserve national monuments, 2006. január 20. (Hozzáférés: 2024. május 15.)
- ↑ The Courtauld, London (Samuel Courtauld Trust), inv. O.1966.GP.268: Dj. Stričević, "A Serbian Cross in London", Hilandarski zbornik 4 (1978), 153-168.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gomionica Monastery című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ГОМИОНИЦА (orosz nyelven). www.pravenc.ru. (Hozzáférés: 2024. május 15.)
- МАНАСТИР ГОМИОНИЦА - О МАНАСТИРУ (szerb nyelven). web.archive.org, 2014. január 11. [2014. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 15.)