Globothalamea
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Csoportok[1] | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Globothalamea témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Globothalamea témájú kategóriát. |
A Globothalamea[2] a többkamrás likacsosházúak kládja részben SSU rDNS alapján; a másik ilyen taxon a Tubothalamea.[3]
6 rendet sorolnak ide, melyek összetétele, falszerkezete és kamrái helye jelentősen eltér. A Lituolida, a Loftusiida és a Textulariida különböző cementek révén összetapadt, eltérő kamraelrendezésű, falszerkezetű és -összetettségű házakkal rendelkezik, míg a Carterinida, a Robertinida és a Rotaliida – ahol a Buliminida a Rotaliida része – meszes házú. A Rotaliida nemzetségei perforált üveges kalcitból, a Carterinida kalcitspiculákból, a Robertinida aragonitból állítja elő házát.[4]
Történet
[szerkesztés]Csoportjait eredetileg a Polythalamea osztályba sorolták, de erről kiderült, hogy nem monofiletikus, így azt Globothalameára és Tubothalameára bontották 2013-ban Pawlowski, Holzmann és Tyszka.[3]
2012-től a Nemzetközi Protisztológustársaság elfogadott taxonja.[1][5]
Thomas Cavalier-Smith 2018-ban a Reticulomyxa testvércsoportjaként helyezte el.[6]
Morfológia
[szerkesztés]A szélességüknél általában hosszabb kamrájú Tubothalameával szemben kamrái globulárisak, szélességük általában hosszuknál nagyobb. Mivel kamrái nem tudnak nőni, példányai ritkán kétkamrásak, és kizárólag új kamra hozzáadásával tudnak nőni. Új nyílást általában az előzőhöz a lehető legközelebb hoznak létre, így az utolsó nyílás és a proloculus közt a lehető legkisebb a távolság, és a sejtbeli transzportban is előnyös lehet.[3]
Általában trochospirálisan helyezkednek el háza kamrái, de lehet 3, 2 vagy 1 sorozatú. Kamrái közel gömb vagy korai állapotban félhold alakúak.[1]
Egyes Rotaliida-fajok többmagvú agamontáiban heterokariózis található, az elsőként leírt heterokarióta likacsosházú, az 1 szomatikus és 3 csíravonalmaggal rendelkező agamontájú Rotaliella heterocaryotica erről kapta nevét. A szomatikus mag a legnagyobb, a csíravonalmagok meiózissal 12 leánymaggá osztódnak, és hasadással 12 fiatal gamontát hoznak létre. A kifejlett szomatikus mag nem alakulhat vissza csíravonalmaggá, de a csíravonalmagok szomatikussá alakulhatnak, elhagyva az eredeti kamrát, ha az eredeti szomatikus mag sérült.[7] A szomatikus magok aránya változó, például a Metarotaliella simplex 1 szomatikus és 1 vagy 3 csíravonalmaggal rendelkezik, a Glabratella sulcata 2–24 maggal rendelkezhet, ebből 1–5 szomatikus.[7]
A Rotaliida és a Globigerinida alacsony magnéziumtartalmú kalcitból építi bilamellás (az elsődleges szerves réteg két oldalán épülő)[8] perforált falát, előbbi egyes fajai belső csatornákkal rendelkeznek, és sugarasak, utóbbi falfelszíne finom nyújtott tüskékkel lehet fedett, a Carterina alacsony magnéziumtartalmú kalcitcsíkokból építi szerves bélésű, számos kamrával rendelkező és trochospirálisan tekeredő falát, a Textulariida összetapadt idegen anyagokból alkotja falát, melyek szerves anyaghoz kapcsolódnak, vagy alacsony magnéziumtartalmú kalcit tapasztja össze.[1] Varratai enyhén íveltek lehetnek.[9]
Életmód
[szerkesztés]Bár számos faja bentikus, ezek aktívan elszóródhatnak a planktonban.[10] A Globigerinida planktonikus.[1]
Életciklus
[szerkesztés]Egyes fajaiban morfológiailag megkülönböztethető a haploid gamonta és a diploid agamonta (dimorf életciklus), de sok faj gamontája és agamontája nem különböztethető meg fénymikroszkóppal. A haploid magok genomtartalma az euploiditásba való visszatérésig és a következő generációba való átmenetig nő. Nem ismert, hogy ez teljes genomreplikációval (poliploiditás) vagy különböző részek eltérő sokszorosításával (aneuploiditás) történik.[7] A Globothalameában heteokariózis is előfordul.[7] Sokáig a dimorfizmus hiánya a tipizálható életciklus léte elleni és a pelágikus kládok ivaros szaporodása kizárólagossága melletti bizonyítéknak bizonyult, azonban a Neogloboquadrina pachyderma és a Globigerinita uvula életciklusai megfigyelésekor kiderült, hogy mindkettő képes ivartalanul szaporodni, vagyis meiózis esetén agamonta, meiózis nélkül szkizogónia van.[7]
A Cibicides lobatulus citofotometriai mérések alapján akár triakontaploid is lehet, ezzel szemben a Rotaliella heterocaryotica esetén nem a DNS, hanem az RNS és a fehérjék mennyisége nagyobb.[7]
„Szétesésszerű” gyors ivarsejttermelést figyelt meg Goldstein 1997-ben az Ammonia tepida fajban, mikroszkópos képek alapján nagy magok jönnek létre, majd azok ivarsejtmag-keletkezéskor bomlanak le.[7]
A Globothalamea és a Tubothalamea egyaránt rendelkeznek szkizogónia révén szaporodó fajokkal, és hozzájárulhat a természetes populációkban lévő haploid megaloszférás példányok nagy arányához, feltehetően csírázás és plazmotómia is lehetséges, és az egykamrás fajoktól abban tér el, hogy kemény, meszes házban van a sejtplazma.[7]
A Nummulites növekedését a holdciklusok és az évszakok irányítják, a N. venosus gamontái és szkizontái átlagosan 18 hónapig élnek.[11]
Taxonómia
[szerkesztés]Egyetlen alosztálya a Lituolidát, a Loftusiidát és a Textulariidát tartalmazó Textulariia, 3 alosztályba nem sorolt rendje a Carterinida, a Robertinida és a Rotaliida.[3]
A Globigerinida és a Textulariida parafiletikusak.[1]
Fosszíliák
[szerkesztés]A Fusulinida a Globothalameába tartozhatott.[12] A legkorábbi házképző likacsosházúfajok kalcium-karbonáttal hozták létre homokszemekből házukat, a Rotaliida a triászban jelent meg, magas magnéziumtartalmú tengervízben, de alacsony magnéziumtartalmú kalcitot bocsát ki, ez alapján meszesedési mechanizmusa a tengervíz-összetétel jelentős változásai ellenére működik.[13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Globothalamea. World Modern Foraminifera Database. World Register of Marine Species
- ↑ a b c d Pawlowski J, Holzmann M, Tyszka J (2013). „New supraordinal classification of Foraminifera: Molecules meet morphology”. Mar Micropaleontol 100, 1–10. o. DOI:10.1016/j.marmicro.2013.04.002.
- ↑ Loeblich AR, Tappan H. Foraminifera genera and their description [archivált változat] (1988) [archiválás ideje: 2015. november 27.]
- ↑ Adl SM, Simpson AG, Lane CE, Lukeš J, Bass D, Bowser SS, Brown MW, Burki F, Dunthorn M, Hampl V, Heiss A, Hoppenrath M, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, McManus H, Mitchell EA, Mozley-Stanridge SE, Parfrey LW, Pawlowski J, Rueckert S, Shadwick L, Schoch CL, Smirnov A, Spiegel FW (2012. szeptember). „The revised classification of eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 59 (5), 429–493. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2012.00644.x. PMID 23020233. PMC 3483872.
- ↑ Cavalier-Smith T, Chao EE, Lewis R (2018. április 17.). „{{{title}}}”. Protoplasma 255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID 29666938. PMC 6133090.
- ↑ a b c d e f g h Goetz EJ, Greco M, Rappaport HB, Weiner AKM, Walker LM, Bowser S, Goldstein S, Katz LA (2022. szeptember 1.). „Foraminifera as a model of the extensive variability in genome dynamics among eukaryotes”. Bioessays 44 (10), e2100267. o. DOI:10.1002/bies.202100267. PMID 36050893.
- ↑ Tyszka J, Bickmeyer U, Raitzsch M, Bijma J, Kaczmarek K, Mewes A, Topa P, Janse M (2019. március 5.). „Form and function of F-actin during biomineralization revealed from live experiments on foraminifera”. Proc Natl Acad Sci U S A 116 (10), 4111-4116. o. DOI:10.1073/pnas.1810394116. PMID 30782789. PMC 6410838.
- ↑ Merkado G, Titelboim D, Hyams-Kaphzan O, Holzmann M, Pawlowski J, Almogi-Labin A, Abdu U, Herut B, Abramovich S (2015. november 5.). „Molecular Phylogeny and Ecology of Textularia agglutinans d'Orbigny from the Mediterranean Coast of Israel: A Case of a Successful New Incumbent”. PLoS One 10 (11), e0142263. o. DOI:10.1371/journal.pone.0142263. PMID 26539992. PMC 4634767.
- ↑ Morard R, Darling KF, Weiner AKM, Hassenrück C, Vanni C, Cordier T, Henry N, Greco M, Vollmar NM, Milivojevic T, Rahman SN, Siccha M, Meilland J, Jonkers L, Quillévéré F, Escarguel G, Douady CJ, de Garidel-Thoron T, de Vargas C, Kucera M (2024. február 13.). „The global genetic diversity of planktonic foraminifera reveals the structure of cryptic speciation in plankton”. Biol Rev Camb Philos Soc 99 (4), 1218–1241. o. DOI:10.1111/brv.13065. PMID 38351434. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Hohenegger J, Kinoshita S, Briguglio A, Eder W, Wöger J (2019. június 4.). „Lunar cycles and rainy seasons drive growth and reproduction in nummulitid foraminifera, important producers of carbonate buildups”. Sci Rep 9. DOI:10.1038/s41598-019-44646-w. PMID 31164684. PMC 6547678.
- ↑ Dubicka Z, Gajewska M, Kozłowski W, Mikhalevich V (2021. június 29.). „Test structure in some pioneer multichambered Paleozoic foraminifera” (angol nyelven). Proc Natl Acad Sci U S A 118 (26). DOI:10.1073/pnas.2100656118. ISSN 0027-8424. PMID 34155110. PMC 8255957.
- ↑ Ujiié Y, Ishitani Y, Nagai Y, Takaki Y, Toyofuku T, Ishii S (2023. június 23.). „Unique evolution of foraminiferal calcification to survive global changes”. Sci Adv 9 (25), eadd3584. o. DOI:10.1126/sciadv.add3584. PMID 37343099. PMC 10284544.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Globothalamea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.