Ugrás a tartalomhoz

Gjuro Szabo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gjuro Szabo
Született1875. február 3.[1]
Novszka
Elhunyt1943. május 2. (68 évesen)[1]
Zágráb
Állampolgársága
Foglalkozásatörténész
IskoláiBécsi Egyetem
SírhelyeMirogoj temető
SablonWikidataSegítség

Gjuro Szabo (Novszka, 1875. február 3.Zágráb, 1943. május 2.), horvát történész, akadémikus, konzervátor, muzeológus, pedagógus és múzeumigazgató.

Élete

[szerkesztés]

Novszkán született 1875. február 3-án. Apja Đure Szabo határőr kapitány, majd kerületi elöljáró, anyja Justina Navratil volt. Az elemi iskolát Zágrábban az ősi felsővárosi popova tornjai iskolában végezte, majd 1892-ben a felsővárosi gimnáziumban érettségizett.[2] Ezután a Bécsi Egyetemen folytatta tanulmányait germanisztika és történelemtudományi szakon. A bécsi tanulmányai után 1896-tól Zenggben, Eszéken, Belovárban és (1907-től) Zágrábban, gimnáziumokban tanított.[2] 1910-ben Bécsben, Nürnbergben és Prágában a történelmi és művészeti emlékek konzerválására és restaurálására szakosodott.[3] A szlavóniai középkori épületekről szóló munkája alapján az 1911-ben létrehozott Horvátországi és Szlavóniai Műemlékvédelmi Országos Bizottság titkára lett. Ebben a pozíciójában szorgalmazta a műemlékvédelemben a modern természetvédelmi elvek alkalmazását.[3]

1919 és 1926 között a Művészeti és Iparművészeti Múzeum, 1928 és 1943 között pedig a Zágrábi Városi Múzeum igazgatója volt. 1925-ben tapasztalatával és tudásával segítette a horvát millennium alkalmából rendezett kulturális és történelmi kiállítást. Nevéhez fűződik a zágrábi katedrális 17. századi remekművének, a kidobott Szent László-oltárnak a megmentése, melyet ő helyeztetett vissza eredeti helyére.[4] Múzeumigazgatói munkája mellett többször személyesen felügyelte a Horvát Tengermellék, valamint Krk, Rab és Pag szigetei műemlékeinek konzerválási munkálatait.[5] 1936-tól a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia (JAZU, ma HAZU) tagja volt.[3]

Tudományos munkássága

[szerkesztés]

Számos közleménye jelent meg történelem, művészet- és művelődéstörténet, helynévtan, műemlékvédelem és muzeológia témakörben, különös tekintettel Észak-Horvátország műemléki örökségére és városaira, valamint Zágráb történelmére és műemlékeire. Ezekben temperamentumos stílusával folyamatosan fenntartotta érdeklődését a műemlékek, mint kulturális örökség iránt akkor is, amikor megőrzésüknek még nem volt szilárd jogi alapja.[3]

Ante Ilić, mint Gjuro Szabó munkásságának rajongója és tisztelője a „Gjuro Szabo očima jednog purgera” (Gjuro Szabo egy purger szemével) című cikkében elemzi muzeológusi és konzervátori tevékenységét, mely nagy hatással volt Zágráb és Horvátország építészetére.[6] Jozo Marević „Jezični proplamsaji u Szaba” című tanulmányában kiemeli mindazokat az erényeket, amelyek Gjuro Szabot emberként és tudósként jellemezték. Marević szerint Szabó kitűnő nyelvész, muzeológus, konzervátor, történész, történetíró, kulturológus, tudós és hazafi volt. A szerző a történész hagyatéka alapján kiemeli, hogy a helynévtan, a történelem, a művészettörténet, a muzeológia, az archiválás, a műemlékvédelem, a régészet, a kultúrtörténet, a történetírás, a pedagógia és más tudományterületeken fáradhatatlan munkájának gyümölcsöző eredményeit hagyta örökségül a jövő generációi számára.[6] Hagyatéka nyolc dobozban található a Horvát Köztársaság Kulturális Minisztériuma Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóságának irattárában. A hagyaték publikált és kiadatlan kéziratokat, utazási leírásokat tartalmaz, melyeket jegyzetfüzetek, fényképek, vázlatok és rajzok, valamint Szabo halotti maszkja egészítenek ki.[6]

Fő művei

[szerkesztés]
  • Tri benedektinske opatije u županiji požeškoj: Sveta Jelena de Podborje, Bijela i Rudin, 1906-1907.
  • Dobra kuća 1908-1909.
  • Prilozi za povijesnu topografiju požeške županije, 1910-1911.
  • Sv. Ana kod Bastaje nedaleko Daruvara, 1911.
  • Samostan cistercita u Zagrebu, 1911.
  • Terra Dobouch Historijsko topografska studija, 1912.
  • Izvještaj o radu zemaljskog povjereništva za čuvanje umjetnih i historijskih spomenika za godinu 1911. Spomenici kotara Klanjec i Pregrada 1912.
  • O slikanju starih crkava sadašnjosti, 1913.
  • Orahovičke gradine, 1913-1914.
  • Spomenici kotara Krapina i Zlatar, 1913-1914.
  • Tadija Smičiklas, 1913-1914.
  • Izvještaj o radu zemaljskog povjerenstva za očuvanje umjetnih i historičkih spomenika u Hrvatskoj i Slavoniji u godinama, 1912-1913.
  • Nakon pada Bakačeve kule, 1914.
  • O stilu jedinstvo stila i umjetničkom stvaranju, 1914.
  • Voćin i voćinska crkva, 1914.
  • Slike grada Zagreba iz četiri stoljeća, 1914.
  • Dragocjenosti samostana franjevačkoga u Trsatu, 1915.
  • Čazma i njena župna crkva, 1916.
  • O čuvanju staroga pokućstva u našim crkvama, 1916.
  • Drvene kapele u našoj domovini, 1916.
  • Spomenici u proslošti u Srijemu: Ilok, 1917.
  • Pregled crkvenoga graditeljstva u Hrvatskoj i Slavoniji od gotskoga do današnjega doba, 1917.
  • Obrambene crkve u Hrvatskoj, 1917.
  • Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, Zagreb 1920.
  • Kaleži u našim crkvama, 1922.
  • O hrvatskim zbirkama i sabiračima, 1922.
  • O oltarima u našim crkvama, 1923.
  • Zagrebačke građevine u 17. stoljeća, 1925.
  • Lice grada Zagreba u devetnaestom vijeku, 1927.
  • Epilog. Spomenici proslosti za rata i poslije rata, 1928.
  • O crkvenim zgradama i ckrvenom uređenju, 1928.
  • O starom misnom ruhu u našim crkvama, 1928.
  • Diphtihon zagrebačke kaptolske riznice, 1929.
  • Dr. Josip Brunsmid, 1929.
  • Prilozi za građevnu povijest zagrebačke katedrale, Zagreb 1929.
  • Iz starih dana Zagreba, svezak 1 1929., svezak 2 1930., svezak 3 1933.
  • Julije Hühn 1929.
  • Narodna starina kao glasilo Muzeja grada Zagreba, 1930.
  • Knjiga o starom Zagrebu, 1930.
  • Umjetnost u našim ladanjskim crkvama, Zagreb 1930.
  • Stari dom u gornjoj varoši u zagrebačkoj, 1931.
  • Iz proslosti Daruvara i okolice, 1932.
  • Kroz Hrvatsko zagorje, Zagreb 1939.
  • Stari Zagreb, Zagreb 1941.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  2. a b Schneider 163. o.
  3. a b c d Hrvatska enciklopedija
  4. Schneider 164. o.
  5. Schneider 165. o.
  6. a b c Mirošević 179. o.

Források

[szerkesztés]
  • Schneider: Artur Schneider: Đuro Szabo. Ljetopis Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti: za godinu 1935/36, 49. sz. (1936) 163–167. o. Hozzáférés: 2022. május 1.