Ugrás a tartalomhoz

Gjinar

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Gjinar, illetve Gjinari.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Gjinar
Közigazgatás
Ország Albánia
MegyeElbasan
KözségElbasan
AlközségGjinar
Irányítószám3014
Népesség
Teljes népesség3478 fő (2011)[1]
Népsűrűség39 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület89,1[2] km²
IdőzónaUTC+01:00
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 41° 02′, k. h. 20° 11′41.033333°N 20.183333°EKoordináták: é. sz. 41° 02′, k. h. 20° 11′41.033333°N 20.183333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Gjinar témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gjinar falu és alközség Albánia középső részén, a Shpat-hegység(wd) nyugati oldalán, Elbasantól légvonalban 14, közúton 23 kilométerre délkeleti irányban. Elbasan megyén(wd) és Elbasan községen belül Gjinar alközség központja, amelynek további települései Derstila, Kaferr, Lleshan (Lleshën), Lukan, Maskarth, Pashtresh, Pobrat, Sterstan (Stërstan), Valesh és Xibresh.[3] A 2011-es népszámlálás alapján Gjinar alközség népessége 3478 fő.[4] Lleshannál található Albánia egyik legnagyobb késő bronzkori erődített települése, emellett Gjinar közkedvelt hegyi üdülő.

Fekvése

[szerkesztés]

Gjinar alközség a Shpat-hegység nyugati vidéke, nagyrészt közép- és magashegységi terület. Legmagasabb pontja a Gjinar falutól északkeletre magasodó Bukanik-hegy (Maja e Bukanikut, 1830 m), amely egyúttal vízválasztó is: tőle nyugatra a Devoll(wd) folyóba ömlő kisebb vízfolyások – Zall i Gostimës (’Gostimai-kavicsos’), Mulen, Shushica stb. – völgyei szabdalják fel a fokozatosan alacsonyodó hegyvonulatokat, keleti oldalán pedig már a Shkumbinba futó vizek – Gostima-patak (Përroi i Gostimës) stb. – fakadnak. Elbasannal az aszfaltozott SH88-as főút köti össze Gjinart.[5]

Története és nevezetességei

[szerkesztés]

A Lleshan keleti határában, egy 1190 méter tengerszint feletti magasságú hegycsúcson található erőd – a lleshani vár vagy Sziklavár (Kalaja e Gurit) – története a bronzkor kései szakaszáig megy vissza. Az itt élő közösség ekkor építette fel azokat a falakat, amelyek tovább bővülve a vaskorra egy feltételezhetően illír népesség protourbán településének nyújtottak védelmet. A 15 hektáron elterülő helység a későbbiekben részlegesen hellenilázódott, állattartással foglalkozó népessége egyes feltevések szerint az Artemisz-kultuszt követte. A mai Albánia területéről innen került elő az egyik legnagyobb, 3600 i. e. 3–2. századi veretet magában foglaló éremkincs.[6] A lleshani ókori erődön kívül műemlékévdelem alatt álló várrom áll Valesh határában is.[7] Az alközség további kiemelt jelentőségű műemléke a szintén Valeshban található Szent Péntek-templom (Kisha e Shën Premtës), amelynek belső falán a neves 16. századi festő, Onufri freskói is megtalálhatóak. A faluban található még az 1604-ben épült Szent Miklós-templom (Kisha e Shën Kollit), illetve építészetileg értékes a 18. századi sterstani Szent Kozma és Damján-templom (Kisha e Shën Kozmait dhe Damjanit).[8]

Napjainkban az alközség legfőbb vonzereje a tölgy- és fenyőerdőkkel benőtt, 1000 hektáros természetvédelmi terület közepén fekvő Gjinar, melynek egy része hegyi üdülő. A falu központjában kávézók, éttermek és egy kisebb hotel várja a természet szerelmeseit.[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://web.archive.org/web/20170106052211/http://www.instat.gov.al/media/195817/4__elbasan.pdf
  2. ↑ Strategjia e zhvillimit për territorin e Bashkisë Elbasan (‘Elbasan község területi fejlesztési terve’). Elbasan: Pegi. 2016. 16. o. ISBN 9789928200549 Hozzáférés: 2018. szeptember 3.  
  3. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  4. ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Elbasan 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.  
  5. ↑ Pasha 2006 :77–78.; Shqipëria e Mesme / Central Albania: Hartë rrugore & turistike / Road & tourist map. Tiranë: Vektor. 2013. térkép (1:200 000)  ; Soviet military 1:50,000 scale topographic maps. Москва: Военно-топографическое управление Генерального щаба. 1977–1983.  
  6. ↑ Ceka 2013 :50.; Jacques 2009 :95.; Korkuti 2013 :130., 165., 260–262.
  7. ↑  Lista e monumenteve – Rrethi i Elbasanit (’Műemlékek jegyzéke – Elbasan kerület’). imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.) arch
  8. ↑  Lista e monumenteve – Rrethi i Elbasanit (’Műemlékek jegyzéke – Elbasan kerület’). imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.) arch; Historiku i qytetit të Elbasanit (’Elbasan város története’). Bashkia Elbasan (Hozzáférés: 2018. szeptember 7.) arch
  9. ↑ Dienes 2017 :142.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2018. szeptember 16.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gjinar&oldid=26206681”