Giuseppe Garibaldi (páncélos cirkáló)
| Giuseppe Garibaldi | |
 | |
| Hajótípus | páncélos cirkáló |
| Névadó | Giuseppe Garibaldi |
| Üzemeltető | _crowned.svg){kind=small} Olasz Királyi Haditengerészet |
| Hajóosztály | Giuseppe Garibaldi-osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Ansaldo |
| Építés kezdete | 1898. június 8. |
| Vízre bocsátás | 1899. június 29. |
| Szolgálatba állítás | 1901. január 1. |
| Sorsa | Az osztrák-magyar SM U–4-es tengeralattjáró 1915. július 18-án elsüllyesztette |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 7350 t |
| Hossz | 111,8 m |
| Szélesség | 18,2 m |
| Merülés | 7,3 m |
| Hajtómű | Niclause-kazán gőzgép 2 db hajócsavar 1 db kormánylapát |
| Sebesség | 20 csomó |
| Hatótávolság | 9500 tmf/10 csomó |
| Legénység | 578 fő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giuseppe Garibaldi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Giuseppe Garibaldi egyike volt az Olasz Királyi Haditengerészet modern páncélos cirkálóinak. Testvérhajói voltak a Varese és a Francesco Ferruccio cirkálók. A Garibaldi építését 1898-ban kezdték meg, 1901 januárjától állt aktív szolgálatba. A cirkáló Paolo Thaon di Revel tengernagy zászlóshajójaként részt vett az 1911-12-es olasz–török háború küzdelmeiben. Testvérhajójával, a Francesco Ferruccióval 1912 februárjában sikeresen ágyúzta a törökök uralta Bejrútot. Olaszország első világháborús hadba lépését követően részt vett a dalmát partok elleni hadműveletekben. 1915. július 18-án a Ragusa és Gravosa városát ágyúzó hadihajó-kötelék vezérhajójaként egy osztrák-magyar tengeralattjáró, az SM U–4 vette célba, és két torpedójával elsüllyesztette a cirkálót. A hadihajó alig három perc alatt elsüllyedt, de a környező hajók gyors mentőakciójának köszönhetően 578 fős legénységéből 525 főt sikeresen kimentettek.
Építése, tulajdonságai
[szerkesztés]A Giuseppe Garibaldi-osztály névadó hajóját 1898 nyarán kezdték el építeni a megalkotott tervek alapján. Az elkészült hajótestet 1899. június 29-én bocsátották vízre. A Garibaldin az osztály két másik hajójához, a Varese és a Francesco Ferruccio cirkálókhoz hasonlóan a főtüzérség az előző olasz páncélosokkal szemben már egy él-, és fartoronyba került. Az éltoronyba egy 25 cm-es ikerlöveg, a fartoronyba egy 20 cm-es ikerlöveg került. A 14 darab, 15 cm-es lövegekből álló közepes tüzérség nagyobb részét a hajó oldalsó kazamatáiba építették be. AZ elkészült hajót 1901. január 1-én állították szolgálatba, a fő- és közepes tüzérségéhez tartozó 25 , 20 és 15 cm-es lövegek mellett a hajóra további 10 db 7,6 cm-es löveg, 6 db 4,7 cm-es löveg, továbbá 2 gépágyú és 4 db 450 mm-es torpedóvetőcső került.
Pályafutása
[szerkesztés]A szolgálatba álló cirkáló részt vett 1911–12-es olasz–török háború harcaiban, mint Paolo Thaon di Revel tengernagy zászlóshajója. Testvérhajójával, a Francesco Ferruccióval 1912 februárjában sikeresen ágyúzta a törökök uralta Bejrútot, miközben több török hadihajó is elsüllyedt.
Olaszország első világháborús belépését követően a Giuseppe Garibaldi részt vett több, a dalmát tengerpartok elleni támadó hadműveletben is. Július 17-én a Garibaldi vezetésével egy nagyméretű olasz kötelék indult támadásra az osztrák-magyar partok felé. 18-án hajnalban a kötelék Raguza Vecchia elé érkezett és ágyútűzzel lőtték a vasútvonalat, a mólót és az őrházat. A támadást viszonylag rövid időt követően a hadihajók abbahagyták és déli irányba fordulva Cattaró felé indultak tovább. A Lagosta felé járőröző osztrák-magyar tengeralattjáró, az SM U–4 hajnali három óra húszkor, még a támadás megkezdése előtt észlelte a köteléket és teljes sebességgel az ellenséges hajók felé indult. Nemsokára a tengeralattjáró látta, hogy az egyik nagyméretű olasz hadihajó (a Garibaldi) kivált a kötelékből és a nyílt tenger felé fordult. Amikor a tengeralattjáró és az olasz hadihajó közötti távolság alig nyolcszáz méterre csökkent hirtelen megszólaltak a hadihajó gyorstüzelő ágyúi. A búvárnaszád parancsnoka, Rudolf Singule sorhajóhadnagy azonnal parancsot adott a torpedók indítására a tengeralattjáró jobb-, majd bal vetőcsőréből az ellenséges cirkáló felé, majd a hajó húszméteres mélységbe merült. Alig félperccel később az első torpedó sikeresen eltalálta a Garibaldi páncélos cirkálót, majd két másodperccel később a második is sikeresen becsapódott. A cirkáló alig három perc alatt elsüllyedt, 578 fős legénységéből a helyszínre siető rombolóknak köszönhetően 525 főt sikeresen kimentettek.
A Garibaldi elsüllyedését követően olasz hadihajók a háború végéig nem hajtottak végre támadó hadműveleteket az osztrák-magyar partvidék ellen.
A torpedó nyílegyenesen siklott neki a vezérhajónak, a Giuseppe Garibaldi olasz páncélos cirkálónak és halálos sebet ütött rajta. Tizenöt perc múlva elsüllyedt az olasz cirkáló, miután a lövés oly helyen és oly pontosan találta, hogy megsemmisülése kikerülhetetlen volt. A robbanás után azonnal oldalára dült, rögtön süllyedni kezdett és nem teljes negyedóra alatt eltűnt a hullámokban.
Források
[szerkesztés]- bibl.u-szeged.hu: A tengeri háború 1915 (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2015. június 6.)
- marina.difesa.it: A hajó adatlapja az Olasz Haditengerészet honlapján (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2015. június 6.)
- Dr. Bak József, Dr. Csonkaréti Károly, Lévay Gábor, Sárhidai Gyula: Hadihajók, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984., ISBN 963-326-326-3
- Csonkaréti Károly: Gyorsmerülés - Az osztrák-magyar haditengerészet tengeralattjáróinak története 1907-1918, Zrínyi Kiadó, 2007., ISBN
- Csonkaréti Károly: Az Osztrák-magyar Monarchia haditengerészete, Kossuth Kiadó, 2001., ISBN 963-09-4244-5