Giuliano Cesarini
| Giuliano Cesarini | |
 | |
| Született | 1398[1][2][3][4] Róma |
| Elhunyt | 1444. november 10. (45-46 évesen)[3] Várna |
| Foglalkozása | katolikus pap |
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giuliano Cesarini témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Giuliano Cesarini (Róma, 1398 – Várna, 1444. november 10.) római bíboros, pápai követ.
Egyike volt azoknak a tehetséges bíborosoknak, akiket V. Márton pápa nevezett ki a nyugati egyházszakadás elsimítása után. Intelligenciája és diplomáciai képességei alapján a pápa kiemelkedő képviselője volt a bázeli zsinaton. A zsinat másik résztvevője, a francia Jacques-Bénigne Bossuet püspök szerint Cesarini volt a katolikusok bástyája, amikor a római katolikus és az ortodox egyházak egyesüléséről tárgyaltak a zsinat során.
Életpályája
[szerkesztés]Pályájának kezdete
[szerkesztés]Cesarini egy római kisnemesi családból származott, amely jó összeköttetésekkel rendelkezett.[5] A perugiai egyetemen végezte tanulmányait, ahol római jogot is oktatott. Amikor a nyugati egyházszakadásnak V. Márton pápa megválasztása véget vetett, Cesarini Rómába utazott és Branda da Castiglione bíboros szolgálatába állt.
1414-18-ban részt vett a konstanzi zsinaton, majd 1419-ben Branda bíboros társaságában Németországba és Csehországba utazott, ahol éppen zajlott a husziták lázadása. Ezután pápai követ volt Angliában, majd 1426-ban V. Márton kinevezte bíborosnak és Németországba küldte, hogy keresztes hadjáratot szervezzen a husziták ellen. A hadjárat kudarca után Cesarini Bázelbe utazott, hogy az oda összehívott zsinaton részt vegyen.
A bázeli zsinaton
[szerkesztés]
Bázelben Cesarinit tették meg a zsinat elnökévé, aki sikerrel szállt szembe IV. Jenő pápa törekvésével, hogy a zsinatot bezárja. 1437-ben mégis lemondott a zsinat éléről, mivel úgy látta, hogy a küldöttek többsége a pápát akarja megalázni és nem foglalkozik eleget az egyházi reformokkal.
Amikor Jenő összehívta a ferrarai zsinatot (amely a bázeli zsinat riválisa volt), Cesarinit tette meg az ortodox egyházakkal való megbékélést vizsgáló bizottság elnökének. 1439-ben a városban dúló pestisjárvány miatt a zsinat átköltözött Firenzébe, ahol Cesarini továbbra is nagy szerepet játszott a görögökkel folytatott tárgyalásokon. A tárgyalások eredményeként rövid időre sikerült elsimítani a nagy egyházszakadást és egyesült a keleti és a nyugati kereszténység.
1442-ben IV. Jenő pápa Magyarországra küldte, ahol Habsburg Albert 1439-ben bekövetkezett halála óta szívós trónharcok dúltak az özvegy anyakirályné és a magyar trónra meghívott lengyel király között. 1442. december 13-án Győrben sikerült olyan egyezséget létrehoznia a felek között, amelyben Erzsébet özvegy anyakirályné fia, a csecsemő V. László jogainak fenntartása mellett elismerte I. Ulászló uralmát, és I. Ulászló eljegyezte Erzsébet királyné nagyobbik, akkor tízéves lányát, Annát. Ezután I. Ulászló bizalmasa lett, 1443-ban követségben járt Bécsben III. Frigyes német-római császárnál. Nagy része volt abban, hogy I. Ulászló megszegte a törökkel 1444 júliusában kötött 10 éves fegyverszünetet és 1444 szeptemberében hadjáratot indított a Balkánra. A bíboros 1444. november 10-én a várnai csatában esett el.[6]
További információk
[szerkesztés]- Catholic Encyclopedia: Giuliano Cesarini
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
- ↑ Cesarini genealogy Archiválva 2006. május 7-i dátummal az Archive-Iten; bátyja Giacomo pápai podestà volt Orvieto és Foligno területén 1444-ben, unokaöccse, szintén Giuliano Cesarini (1466-1510) 1493-ban bíboros lett. (A katolikus egyház bíborosai).
- ↑ CESARINI, Giuliano (olasz nyelven). treccani.i. (Hozzáférés: 2022. január 19.)
