Ginsztler János

Ginsztler János
Született	1943. május 23. Budapest
Elhunyt	2019. július 7. (76 évesen)
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	gépészmérnök, hegesztőmérnök, egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Műszaki Egyetem (–1966)
Kitüntetései	Eötvös Loránd-díj (1993) Akadémiai Díj (1998) Széchenyi-díj (2010)
Sírhelye	Farkasréti temető (43-0-11)
MTMT
A Wikimédia Commons tartalmaz Ginsztler János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elhunyt Ginsztler János, a BME korábbi rektorhelyettese, nemzetközi hírű professzora. BME. 2019. július 8.
Nem található szabad kép.(?)
	Ginsztler János

Ginsztler János sírja a Farkasréti Temetőben

Ginsztler János (Budapest, 1943. május 23. – 2019. július 7.) Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, hegesztőmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az anyagtudomány és az online diagnosztikai módszerek fejlesztése. 1991 és 1998 között a Budapesti Műszaki Egyetem nemzetközi rektorhelyettese.

Életpályája

1961-ben érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának kalorikus gépészmérnök szakára. Itt szerzett mérnökdiplomát 1966-ban. Két évvel később hegesztőmérnöki képesítést is szerzett. Gépészmérnöki diplomájának megszerzése után az egyetem mechanikai technológia tanszéknél kapott tanársegédi állást. Később adjunktusként dolgozott az intézetben. 1981-ben kapta meg egyetemi docensi, három évvel később egyetemi tanári kinevezését. Közben 1986-ban az egyetem villamosipari anyagtechnológia tanszék vezetésével bízták meg. Tanszékvezetői pozícióját a két tanszék egyesítése után létrejött mechanikai technológia és anyagszerkezettan tanszéken (2004-től anyagtudomány és technológia tanszék) is megtartotta egészen 2007-ig. Emellett 1991-ben az egyetem nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettesévé is megválasztották, tisztségét hét éven keresztül töltötte be. 1996-ban az MTA és a BME közös Fémtechnológiai Kutatócsoportjának vezetésével is megbízták. 1998-ban az egyetem Mérnöki Továbbképző Intézetének igazgatója lett. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1980-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1988-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Anyagtudományi és Technológiai Bizottságának lett tagja, több éven át elnöke is volt. 1994 és 2000 között az akadémia közgyűlési képviselője volt, majd 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. Közben az Elektronikus Eszközök és Technológiák Bizottságba is bekerült. 1998-ban a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea) is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Mérnökakadémia alapító tagja. A szervezetnek 1990 és 1996 között főtitkára, majd ezt követően elnöke. 1990-től három éven át a Gépipari Tudományos Egyesület elnöke, illetve 1991–1998-ban a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) alelnöke volt. 1994 és 2000 között az Országos Atomenergia Bizottságban és a Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban tevékenykedett. 2004-ben a Magyar Szabványügyi Testület vezetésével is megbízták. Számos tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságában vesz részt: 'The International Journal of Pressure Vessel and Piping, a High Temperature Technology, a European Journal of Mechanical Engineering.

Munkássága

Fő kutatási területe az anyagtudomány, az online diagnosztikai módszerek fejlesztése és a károsodásanalízis.

Fontos eredményeket ért el a magas hőmérsékleten üzemelő erőművi anyagok károsodásanalízise területén. Nevéhez fűződnek a fentiek területén túl fontosabb eredmények az online élettartam-növelési/regenerálási technológiák fejlesztése területén, valamint a reverzibilis–irreverzibilis anyagszerkezeti változások közötti határsáv megállapítása. Sikerült növelnie az úgynevezett maradék élettartam becslési pontosságát.

Jelentős oktatói és tudományos közéleti munkássága is: számos nemzetközi egyetemi együttműködést szervezett, nemzetközi tudományos szervezeti tagságai sokrétűek. 2005-ben a Nemzetközi Mérnökszervezet legmagasabb díjával jutalmazták. Több mint kétszázhetven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Munkáit magyar, angol, német és orosz nyelven adja közre.

Díjai, elismerései

• Pattantyús Ábrahám Géza-díj (1986, GTE)
• Eötvös Loránd-díj (1993)
• Európa Díj (1993, ASM)
• MTESZ-díj (1995)
• a melbourne-i La Trobe Egyetem díszdoktora (1996)
• a Helsinki Műszaki Egyetem díszdoktora (1998)
• Akadémiai Díj (1998)
• Pázmány Péter felsőoktatási díj (1999, Pro Renovanda Cultura Hungariae)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007)
• Széchenyi-díj (2010)

Főbb publikációi

• Vegyipari és energiaipari berendezések műszaki felügyelete (társszerző, 1979)
• A tartós hőmérsékletnek és változó feszültségnek kitett acélokban végbemenő változások és ezek élettartam-csökkentő hatása mérséklésének anyagszerkezettani háttere (1988)
• Thermal Strain Ageing and Crack Initiation During Low Cycle Thermal Shock Fatigue (1988)
• Revalidability of High Temperature Ferritic/Bainitic Steels (társszerző, 1991)
• Analysis of Thermal Shock and Thermal-Mechanical Fatigue (1996)
• Experimental Analysis of Thermal Shock (1996)
• Az anyagtudomány szerepe a fenntartható fejlődésben (1997)
• Component Reliability under Creep = Fatigue Condition (társszerző, 1998)
• Activation Processes of Stress Relaxation During Hold Time in 1 Cr-Mo-V Steel (társszerző, 1999)
• Alkalmazott anyagtudomány (társszerző, 2000, 2005)
• Mérnökképzés a 21. században (2004)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 414˜–415. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest 2008, 382. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán, publikációs listával
• Életrajz a BME anyagtudomány és technológia tanszék honlapján