Gergely Jenő (építész)
Gergely Jenő | |
Született | 1880. február 5. Rákospalota |
Elhunyt | 1974. február 27. (94 évesen) Montréal |
Sírhely | Mount Royal Cemetery |
Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem |
Gergely Jenő (Rákospalota, 1880. február 5. – Montréal, Kanada, USA, 1974. február 27.) magyar építészmérnök.
Életpályája
[szerkesztés]Szülei: Guttmann Ármin és Kramer Róza.[1] 1901-ben végzett a József Nádor Műszaki Egyetem hallgatójaként.[2] 1903-ig a Ganz Hídosztályán, majd Zielinski tervező irodájában alkotott 1908-ig. 1908-ban mérnöki irodát alapított Gut Árpáddal, aki üzlettársa és barátja is volt. 1945–1948 között a tervezőirodát egyedül vezette. 1948-tól magasépítési vasbetonszerkezeteket tervezett.
Munkássága
[szerkesztés]Nevükhöz fűződik az új építőanyag, és az ezzel összefüggő építésmód – a vasbeton elterjesztése. 12 évnyi közös munkájuk eredménye hidak, köz- és lakóépületek, gyárak, ipari létesítmények, víztárolók és víztornyok, gabonasilók, székházak és katonai bázisok, összesen 654 vasbeton és acélszerkezetes épület tervezése és megépítése Magyarországon és külföldön. Siófok jelképe, a vasbeton lábakon álló 45 méter magas víztorony, Gut Árpáddal közös munkájuk, amely 1912-ben készült el. Kivételes tehetségét az is jelzi, hogy 173 híd az ő tervei szerint épült.
A holokauszt túlélője.[3]
Díjai
[szerkesztés]- Aranydiploma (1954)[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Siófok Könyvtár Helytörténet
- Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)
További információk
[szerkesztés]- (szerk.) Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona 1919–1930. A magyar legujabb kor története, A Magyar Feltámadás Lexikona Kiadása, Budapest, 1930 (2. kiadás: Budapest, 1932)
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiadás. Budapest, 1938-1939.