Ugrás a tartalomhoz

Gergely János (immunológus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az immunológusról szól. Hasonló címmel lásd még: Gergely János (egyértelműsítő lap).
Gergely János
Született1925. december 13.
Karcag
Elhunyt2008. február 4. (82 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár (1973–1995)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem ( – 1950. október 6., orvostudomány)
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Gergely János (Karcag, 1925. december 13. – Budapest, 2008. február 4.) magyar orvos, immunológus, egyetemi tanár. Az orvostudományok kandidátusa (1957), az orvostudományok doktora (1968). A Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1982. máj. 7.; rendes: 1990. máj. 21.).

Életpályája

[szerkesztés]

1944-ben érettségizett a karcagi Református Nagykun Gimnáziumban. A Debreceni Tudományegyetemen kezdett tanulni; 1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Orvostudományi Karán általános orvosi oklevelet szerzett. 1951–1953 között az Egészségügyi Tudományos Tanács előadója és titkárságvezető főelőadója volt. 1953–1957 között a BOTE III. sz. Belgyógyászati Klinika tudományos munkatársa, 1958–1963 között tudományos főmunkatársa volt. 1953–1956 között az MTA–TMB-n Gömöri Pál aspiránsaként dolgozott. 1962-től a Medicina Kiadó irodalmi vezetőjeként is tevékenykedett. 1963–1973 között az Országos Vértranszfúziós Szolgálat Központi Kutatólaboratóriuma és az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet Immunkémiai Osztályának tudományos osztályvezetője volt. 1965–1966 között a Birminghami Egyetem Kísérleti Kórélettani Osztálya és a Lausanne-i Egyetem Biokémiai Intézete vendégkutatója volt. 1971–1978 között a Magyar Immunológiai Társaság főtitkára, 1978–1986 között elnöke volt. 1973–1995 között az ELTE Természettudományi Kar (ELTE TTK) Immunológiai Tanszék egyetemi tanára, 1973–1993 között a tanszék vezetője, 1996–1998 között kutatóprofesszora, 1999-től emeritus professzora volt. 1978–1980 között az Európai Immunológiai Társaságok Szövetségének alelnöke, 1980–1983 között elnöke volt. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagja lett. 1990–1996 között a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztályának elnöke volt. 1994–1995 között a Magyar–Amerikai Oktatási Csereprogram Bizottság elnöke volt. 1996-tól a Magyar Tudományos Akadémia Vezetői Kollégiumának tagja volt. 1998–2007 között a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai Kutatói Ösztöndíj Kuratóriumának elnöke, valamint a Széchenyi Professzori Ösztöndíj Kuratóriumának tagja volt. 1999-től a Magyar Tudományos Akadémia elnökségi tagja, valamint a Magyar Köztársaság Kormánya Tudományos és Technológia-politikai Kollégium Tudományos Tanácsadó Testületének tagja volt.

Munkássága

[szerkesztés]

Immunológiával, elsősorban a magasabb rendű szervezetek humorális védekezésében központi szerepet betöltő ellenanyag-molekulák vizsgálatával foglalkozott. Nevéhez köthető az ELTE TTK-n az Immunológiai Tanszék létrehozása, s így az immunológia tantárgy egyetemi oktatásának bevezetése. Elsősorban az ő szervezőkészségének és nemzetközi elismertségének köszönhető, hogy Magyarország rendezhette meg az Európai Immunológiai Kongresszust 1978-ban és az Immunológiai Világkongresszust 1992-ben.[3]

Művei

[szerkesztés]
  • Adatok a nephrosis syndroma pathomechanizmusához (Kandidátusi értekezés; Budapest, 1956)
  • Cholesterin-atherosclerosis gátlása béta- lipoproteinnel történő immunizálás útján (Orvosi Hetilap, 1959. 31.)
  • Különböző érterületek összehasonlító vizsgálata immunelektroforézissel (Orvosi Hetilap, 1961. 6.)
  • Az érfal mucoid anyagainak szerepe az atherosclerosis pathogenesisében (Orvosi Hetilap, 1961. 25.)
  • Vizsgálatok béta-lipoproteid antigénnel (Orvosi Hetilap, 1961. 31.)
  • Az érelmeszesedésről (Budapest, 1962; 2. kiadás: 1966)
  • Mucopolysaccharidák hatása az érfal saját lipolytikus aktivitására (Orvosi Hetilap, 1962. 17.)
  • Aminosavak, peptidek, fehérjék. Laboratóriumi kézikönyv (Dévényi Tiborral; Budapest, 1963; németül: 1968; angolul: 1974)
  • Az intimális mucopolysaccharidák béta-lipoproteid kötő komponense (Orvosi Hetilap, 1963. 30.)
  • IgG myeloma-fehérjék papainszenzitivitása (Medgyesi Györggyel; Orvosi Hetilap, 1967. 35.)
  • A humán IgG papain sensitiv és papain insensitiv populatio (Doktori értekezés; Budapest, 1967)
  • Az immunglobulinok szerkezete és klinikai jelentősége (Az orvostudomány aktuális problémái. 2. Budapest, 1968)
  • Immunohomeostasis (Orvosi Hetilap, 1973. 13.)
  • Immunkémiai módszerek alkalmazásának jelentősége az IgD myloma felismerésében (Orvosi Hetilap, 1974. 23.)
  • Az immunválasz filogenezise és ontogenezise (A biológia aktuális problémái, 1974)
  • Az ellenanyagok szerkezete (Az orvostudomány aktuális problémái. 21. Budapest, 1975)
  • Homoreaktáns faktorok előfordulása és az IgG szintézisére gyakorolt befolyásának vizsgálata (Medgyesi Györggyel, Puskás Évával; Orvosi Hetilap, 1975. 22.)
  • Ellenanyag-specificitás – immunológiai specificitás (Orvosi Hetilap, 1978. 28.)
  • Immunbiológia (Egyetemi tankönyv; Budapest, 1979)
  • Az önállósodott immunbiológia. Eredmények és perspektívák (Magyar Tudomány, 1981)
  • Új lehetőségek az immunfolyamatok felismerési rendszereinek kutatásában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1982. dec. 7.)
  • Immunológiai változások öregkorban (Az öregedés. Biológiai elváltozások, megbetegedések és szociális problémák öregkorban. Szerkesztette: Beregi Edit. Budapest, 1984)
  • Az immunglobulinszintézis genetikai szabályozása. – Sejtkölcsönhatások genetikai szabályozása (Az immungenetika alapjai. Szerkesztette: Petrányi Győző; Budapest, 1986)
  • IgG eredetű szintetikus peptidek immunfolyamatokat befolyásoló hatása (Orvosi Hetilap, 1988. 17.)
  • A humorális immunválasz regulációja: önszabályozó mechanizmusok. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1990. okt. 2.)
  • Egy immunológus századvégi töprengései (Magyar Tudomány, 2000)[4]
  • Emlősök, rovarok és növények immunvédekezésének közös eredete és hasonlósága (Magyar Tudomány, 2004)
  • Egy fehérjéket címkéző molekula és egy magyar származású Nobel-díjas története (Természet Világa, 2005)
  • Közeledünk az immunológiai tolerancia mechanizmusának megértése felé (Orvosi Hetilap, 2007)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]
  • szobra az ELTE TTK 1/C Épületében, a Biológiai Szakgyűjtemény előtt látható (Szabó Gábor szobrászművész alkotása; 2010)
  • Karcagon emléktáblát avattak (portré-dombormű, 2010)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Base biographique (francia nyelven). Bibliothèque interuniversitaire de Santé
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 16.)
  3. ↑ ez a magyar tudományos élet eddigi egyik legnagyobb eseménye volt: az 5000 fős rendezvényen 5 Nobel-díjas kutató is részt vett
  4. ↑ Magyar Tudomány, 2000. március
  5. ↑ Háromföld.hu

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Poór Gyula: Laudáció Gergely János professzornak (Orvosi Hetilap, 2006. 20.)
  • Poór Gyula: Gergely János akadémikus halálára (Magyar Reumatológia, 2008)
  • Gergely János szobra az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (Természet Világa, 2011)
  • Akadémiai kislexikon I. (A–K). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989. ISBN 963-05-5280-9
  • Biológiai lexikon II. (G–K). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975. ISBN 963-05-0531-2
  • Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeállította és szerkesztette: Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984.
  • Magyar tudományos akadémiai almanach az … évre; Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1861-1918, 1921, 1924-1943; 1973, 1986, 1991, 1997, 2001
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Révai új lexikona VIII. (Gal–Gyi). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-901-517-2  
  • Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerkesztette: Szluka Emil, Schneider László. Budapest, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1988.
  • Új magyar lexikon VII.: Kiegészítő kötet (A–Z). Szerk. Berei Andor egy. tanár, Szabó Imre ak. Budapest: Akadémiai. 1972.
  • Új magyar lexikon VIII.: Kiegészítő kötet (A–Z, 1962–1980). Szerk. Maros Istvánné, Zsilinszky Sándor. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-3852-0 ISBN 963052803 7 sorozat ISBN 963 05 2810 X kiegészítő kötet
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gergely_János_(immunológus)&oldid=27398024”