Ugrás a tartalomhoz

Gephyromantis eiselti

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gephyromantis eiselti
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Aranybékafélék (Mantellidae)
Alcsalád: Mantellinae
Nem: Gephyromantis
Faj: G. eiselti
Tudományos név
Gephyromantis eiselti
Guibé, 1975
Szinonimák
  • Gephyromantis eiselti Guibé, 1975
  • Mantidactylus eiseltiBlommers-Schlösser, 1979
  • Mantidactylus (Gephyromantis) eiseltiDubois, 1992
  • Gephyromantis (Gephyromantis) eiseltiVences & Glaw, 2006
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gephyromantis eiselti témájú rendszertani információt.

A Gephyromantis eiselti a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Madagaszkár endemikus faja. A sziget délkeleti részén, Ranomafana és Midongy du sud Nemzeti Park közötti hegyekben, 700–1050 m-es tengerszint feletti magasságban honos.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét Josef Eiselt osztrák zoológus tiszteletére kapta.[1]

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis méretű Gephyromantis faj. A hímek testhossza 20–23 mm. Háta nagyjából egységesen világosbarna. Ajkán váltakozó, sárga és barna keresztirányú csíkok láthatók. Hasi oldalán sötét pettyek figyelhetők meg. Bőre több-kevésbé sima. Hallószerve jól kivehető, átmérője legalább 2/3-a a szeme átmérőjének. Úszóhártyái fejletlenek. A hímek hanghólyagja nem felfújt állapotban kettős hanghólyagnak tűnik a torkán található laterális bőrredő miatt, de felfújva hanghólyagja egyértelműen egyszeres.[2]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. Megtalálható az Andasibe-Mantadia Nemzeti Parkban és az Analamazaotra Speciális Rezervátumban.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Guibé, 1975 : Batraciens nouveaux de Madagascar. Bulletin du Museum National d'Histoire Naturelle, ser. 3, Zoologie, vol. 323, p. 1081-1089 (eredeti publikáció).
  2. Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln.

Források

[szerkesztés]