Ugrás a tartalomhoz

Gephyromantis decaryi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gephyromantis decaryi
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Aranybékafélék (Mantellidae)
Alcsalád: Mantellinae
Nem: Gephyromantis
Faj: G. decaryi
Tudományos név
Gephyromantis decaryi
Angel, 1930
Szinonimák
  • Gephyromantis decaryi Angel, 1930
  • Gephyromantis decaryi decaryi — Angel, 1930
  • Mantidactylus decaryiBarbour & Loveridge, 1946
  • Mantidactylus decaryiBlommers-Schlösser & Blanc, 1991
  • Mantidactylus (Gephyromantis) decaryi — Dubois, 1992
  • Gephyromantis (Gephyromantis) decaryiVences & Glaw, 2006
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gephyromantis decaryi témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gephyromantis decaryi témájú médiaállományokat és Gephyromantis decaryi témájú kategóriát.

A Gephyromantis decaryi a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Madagaszkár endemikus faja. A sziget délkeleti részén, Ranomafana és Midongy du sud Nemzeti Park közötti hegyekben, 700–1050 m-es tengerszint feletti magasságban honos.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét Raymond Decary francia antropológus, természettudós tiszteletére kapta.[1]

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis méretű Gephyromantis faj. Testhossza 23 mm körüli. Hátán két hosszanti, nem folytonos bőrredő húzódik. Felső ajka mentén nincs folyamatos fehér csík.[2]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a mérsékelten fenyegetett fajok között tartja nyilván. Megtalálható a Ranomafana Nemzeti Parkban, a Pic d'Ivohibe Rezervátumban és a Midongy du sud Nemzeti Parkban. Élőhelyének elvesztése fenyegeti a mezőgazdaság, a fakitermelés, a szénégetés, az invázív eukaliptuszfajok terjeszkedése, a legeltetés és a lakott területek növekedése következtében.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Angel, 1930 : Sur la validité du genre Gephyromantis (Batraciens) et diagnoses de deux espèces et d'une variété nouvelle de ce genre. Bulletin de la Société Zoologique de France, vol. 55, n° 7, p. 548-553.
  2. Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln.

Források

[szerkesztés]