Georgije Zubković
| Georgije Zubković | |
 | |
| Született | 1878. április 23.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1951. április 11. (72 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | pap |
| Tisztsége | püspök (1913–1951) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Georgije Zubković témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Georgije Zubković vagy Zubkovics György, 1913-tól újszentiványi (szerbül: Георгије Зубковић) (Budapest, 1878. április 23. – Budapest, 1951. április 11.), a Budai szerb ortodox egyházmegye püspöke.
Életrajza
[szerkesztés]Apja Arsen Zubković volt, aki a magyar királyi bíróságon dolgozott bíróként és elnöke volt a budai egyházmegyének.[2] Georgije az iskoláját a szerb egyházi iskolában kezdte Budán, majd a gimnáziumban folytatta, ahol 1898-ban érettségizett.
A papi karon doktorált 1903-ban Csernovicban. Ugyanebben az évben a bezdini kolostorba került. 1911-ben pap lett, miután 1903–11 között hallgatója volt a temesvári papneveldének.
Budai püspökké 1913. február 18-án nevezték ki, a következő napon már szentendrei székhelyén volt, s elfoglalta püspöki székét. A második világháború után itt élt haláláig. Georgije Zubković ezt a tisztségét egészen haláláig, 1951. április 11-éig töltötte be.
Munkássága
[szerkesztés]A püspöknek nagy szerepe volt, hogy az első világháború után a magyarországi szerbek optáltak az új államba, amely propagandát a belgrádi kormány javasolta és terjesztette. Ezért több írás is megjelent, hogy minél több szerbnek kell élnie a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban. A csonka Magyarországot a szerbek 70%-a elhagyta.
A másik nagy probléma a Szerb Ortodox Egyházba beintegrálni a budai püspökséget.
A püspök több, mint 4300 könyves könyvtárat tartott fent, amely ma a püspöki udvar része Szentendrén.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
- ↑ MNL–OL. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 72. kötet - 733. oldal. Újszentiványi névvel nemesség adományozása Zubkovics de Újszentivány Arzén közigazgatási ítélőbírónak és törvényes leszármazottainak. Ferenc József, Bécs, 1913. március 14.
Források
[szerkesztés]- Szteván Csamprag emlékére (Szentendre, 2001)