Georges Perrot

	Georges Perrot
Született	1832. november 12.; Villeneuve-Saint-Georges
Elhunyt	1914. június 30. (81 évesen); Párizs
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	ókortörténész; epigráfus; ókorrégész; egyetemi oktató; hellenista; művészettörténész; régész; történész; fordító;
Tisztsége	a rendező munkatársa (Revue archéologique); director of École normale supérieure (Paris) (1883–1903);
Iskolái	École normale supérieure (1852–)
Kitüntetései	a francia Becsületrend lovagja (1866. augusztus 13.); Montyon-díj (1868); Bordin Prize (1873); a francia Becsületrend tisztje (1882. július 13.); a francia Becsületrend parancsnoka (1895. április 19.); a francia Becsületrend főtisztje (1903. április 5.);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Perrot témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Georges Perrot [ejtsd: perró] (Villeneuve-Saint-Georges, 1832. november 12. – Párizs, 1914. június 30.) francia régész, az Académie des inscriptions et belles-lettres tagja.

Élete

1855 és 1858 között az athéni francia iskola látogatója volt. 1861-ben bejárta Kis-Ázsiát, ahol különösen az ankirai emlék (Ancyranum monumentum) első pontos másolatával szerzett érdemeket. 1872-től mint a görög nyelv tanára működött a párizsi École normale supérieure-ben, melynek 1883-tól igazgatója, azonkívül pedig 1877-től a régészet tanára volt a párizsi egyetemen.

Művei

Exploration archéologique de la Galatie et de la Bithynie (Párizs, 1862-72)
L'île de Crète (1866)
Mémoire sur l'île de Thasos (2. kiadás 1871)
Essai sur le droit public et privé de la république athénienne (1867)
Les précurseurs de Démosthenes (1873)
Mémoires d'archéologie, d'épigraphie et d'histoire (1875)
Histoire de l'art dan l'antiquité (10 kötet, Párizs, 1881-1914, legnagyobb munkája, melyet Charles Chipiez-vel adott ki)

Jegyzetek

↑ ^a ^b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ [LH//2113/56 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b ^c ^d [LH//2113/56 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France

Források

Bokor József (szerk.). Perrot, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X

Történelemportál
Franciaország-portál

[337047df08c18b603660fb6cc4e324d00f3167d2-1] BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

[e1742eeef5995d7e2eaf22eab6262509fd4e7e83-2] [LH//2113/56 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[f485e84655fcf140af176d0953c6b24a1f1fe001-3] SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[35419e5dd4ffca2e0cefac58a4a2f6fff268e76e-4] [LH//2113/56 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France

[1]

[2]

[3]

[4]

Georges Perrot

Született	1832. november 12.^[1]^[2]^[3] Villeneuve-Saint-Georges
Elhunyt	1914. június 30. (81 évesen)^[1]^[3] Párizs
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	ókortörténész epigráfus ókorrégész egyetemi oktató hellenista művészettörténész régész történész fordító
Tisztsége	a rendező munkatársa (Revue archéologique) director of École normale supérieure (Paris) (1883–1903)
Iskolái	École normale supérieure (1852–)
Kitüntetései	a francia Becsületrend lovagja (1866. augusztus 13.)^[4] Montyon-díj (1868) Bordin Prize (1873) a francia Becsületrend tisztje (1882. július 13.)^[4] a francia Becsületrend parancsnoka (1895. április 19.)^[4] a francia Becsületrend főtisztje (1903. április 5.)^[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Perrot témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség