Ugrás a tartalomhoz

Geocrinia laevis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Geocrinia laevis
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Geocrinia
Faj: G. laevis
Tudományos név
Geocrinia laevis
(Günther, 1864)
Szinonimák
  • Pterophrynus laevis Günther, 1864
  • Crinia laevis — Keferstein, 1868
  • Crinia laevis laevisLoveridge, 1935
  • Geocrinia laevis — Blake, 1973
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Geocrinia laevis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Geocrinia laevis témájú kategóriát.

A Geocrinia laevis a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Geocrinia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Victoria állam délnyugati részén és Dél-Ausztráliában, valamint Tasmania jelentős részén megtalálható. Pupulációjának sűrűsége Dél-Ausztráliában kisebb. Elterjedési területének mérete körülbelül 77 400 km².[1]

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 35 mm-t.[2] Háta világosbarna-szürke, sötétszürke, vörösbarna vagy barna, néha apró sötétebb vagy narancssárga foltokkal. Orra hegyétől a szem mögé barna csík húzódik. A hasa fehér, barna pöttyökkel, a hímnek torka sárga. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. A lábakon néha vízszintes barna sávok láthatók. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[2] A fiatal egyedek hasa fekete, fémes kék foltokkal.

Életmódja

[szerkesztés]

Késő nyár végén és ősszel szaporodik. A hímek a földről, nedves lombok és fűcsomók között, általában víz közelében, alacsonyan fekvő, később elárasztott területeken hívogatják a nőstényeket. A petéket vastag füzérben rakja le a szárazföldön, nedves talajba, növényzetbe vagy levélhulladékba.[3] Az ebihalak testhossza elérheti a 3 cm-t, barna színűek. Gyakran a víztestek alján maradnak, és körülbelül 5 hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[2]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több védett területen is megtalálható.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]